Filmeket forgat, sztárokkal lép fel

Balla Riana Emma még csak 9 éves, de már 3 éves korában tudta, hogy az ő pályája a színészet, az éneklés és a tánc. Rettenetesen szomorú, hogy a járvány miatt nincsenek fellépések, de nem esik kétségbe. Nagyszüleinek telefonon keresztül ad koncertet, és édesanyja segítségével karanténfilmet készít. Rianát már az országos sajtó és tévécsatornák is felfedezték, a napokban pedig dupla örömhírt kapott

Egyre több médium fedez föl, több tévécsatorna készített veled riportot, írtak rólad különböző lapok, örülsz ennek a nagy érdeklődésnek?

Nagyon örülök, és úgy gondolom, hogy a nemzetközi sikereim, filmes díjaim és a munkáim miatt keresnek meg ennyien. Los Angelesben például megkaptam a „Best Young Actress” , azaz a legjobb fiatal színésznőnek járó díjat, annak ellenére, hogy akkor még csak 8 éves voltam. Bár volt gyerekkategória, mégis a zsűri úgy ítélte meg, hogy a színészi játékom miatt jár nekem ez a díj. Floridában is kaptam elismerést, az American Golden IFF-en a legjobb gyermekszereplő kategóriában.

Nem volt túl nagy feladat neked a forgatás, hiszen még csak 9 éves kislány vagy?

Akkor még csak 7 éves voltam, amikor a két filmben játszottam. A „The Alienist – Angel of Darkness” című filmben egy gazdag kislányt alakítottam, a Defekt című kisfilmben pedig főszerepet kaptam. Ebben egy olyan kislányt játszottam, akit elraboltak. Ez utóbbiban szövegem is volt, de a színészi játék, a mimika volt a lényeges. Ezért kaptam a díjakat is. Az Alienistben nem beszéltem, de én indítottam el a második évad cselekményeit. Itt is nagyon fontos volt az arcjáték.

A filmeken kívül melyek azok a fellépések, amelyek a legnagyobb élményt jelentették számodra, és amelyekre örökre emlékezni fogsz?

Legbüszkébb a filmes díjaimra vagyok, de örömmel tölt el az is, hogy megkaptam az István, a király iskolába megy rockoperában a táltos­asszony szerepét. Nagyon boldog vagyok, hogy szerepelhetek a Marilyn Monroe életét bemutató darabban, itt én vagyok a kis Marilyn, Gór Nagy Mária pedig az édesanyám. Ez egy magyar színdarab, de Gór Nagy Máriával kivetítenek minket.

Milyen élmény volt vele játszani?

Hatalmas megtiszteltetés volt, azért is, mert Gór Nagy Mária 30 éve nem állt színpadra. Rendkívül boldog vagyok, hogy ilyen hosszú idő óta velem játszott először. Nagyon kedves, rengeteget nevettünk és viccelődtünk. Volt olyan jelenet, amit azért kellett újravennünk, mert annyit nevettünk, hogy nem tudtunk szomorkásak lenni. Úgyhogy fantasztikusan nagy élmény volt.

Számodra mi az izgalmasabb, amikor filmet forgatsz, vagy amikor színházban, a színpadon szerepelsz?

Mindkettőt nagyon szeretem, mert a színházban egyből látom a reakciót, hogy tetszik-e a közönségnek, vagy sem, filmforgatáskor pedig bármikor újra tudunk venni bizonyos jeleneteket. Úgyhogy szerintem izgalmasabb a színház, de csak egy kicsivel. Viszont a színházat nem szeretem jobban, mint a filmezést.

A színházi produkciók közül melyiket kedvelted a legjobban?

A Budapesti Operettszínházban az Isten pénze előadást szerettem a legjobban. Ott egyébként iskolás gyerekeket alakítottunk a többi gyerekszereplővel. Azt gondolhatnánk, hogy egyszerű volt. Pedig nem. Nekünk, gyerekeknek ritmusra kellett együtt dolgoznunk, ami nem azt mondom, hogy hatalmas kihívás, de azért volt benne egy kis nehézség.

Mennyire kell fegyelmezettnek lenni forgatás vagy színházi próba alatt, mennyire megterhelő ez egy gyerek számára?

Szerintem egyáltalán nem megterhelő. A rossz gyerekekre nyilván rászólnak, hogy figyeljenek oda, de egyébként, aki jól viselkedik, hallgat a rendezőre és azt csinálja, amit kell, akkor semmi gond nincs. Persze nem mindig tudok én sem fegyelmezett lenni. A szünetekben például elvárják, hogy üljünk szépen egymás mellett, legyünk csendben, és ne csináljunk semmit. Hát ez azért tényleg nagy kihívás a gyerekek számára. De megoldottuk, mert vittünk társasokat, úgyhogy végül jól elszórakoztunk, amíg vártunk a jelenetünkre.

Amikor neves színészekkel, rendezőkkel találkozol, dolgozol együtt, ők hogy viszonyulnak hozzád? Kollégának tartanak, vagy egy aranyos kislánynak?

Elsősorban kollégaként kezelnek, hiszen együtt dolgozunk, de nem vonatkoztatnak el teljesen attól, hogy én egy 9 éves kislány vagyok. Kedvesen bánnak velem természetesen, de van, aki komolyan kezel. Például az Alienist forgatásán nagyon kedvesek voltak, nemcsak a színészek, hanem a rendezők is és a stáb minden tagja. A Defekt forgatása alatt pedig elárultam a stábnak, hogy én is írok egy forgatókönyvet. Ők pedig segítettek nekem ebben, tanácsokat és ötleteket adtak. Ha megvolt egy adott jelenet, akkor kikértem a rendező véleményét, aki azt mondta, nagyon jó. Igazából közvetlen kapcsolatban voltam a rendezőkkel, a színészekkel, és úgy éreztem, hogy komolyan vesznek.

Kitől tanulod színészi és énekesi mesterséget?

Az éneklést Barta Ildikótól tanulom, aki a Bartók Béla Szakgimnázium kiváló tanára, a színészi mesterséget és

a táncot viszont nem tanulom senkitől, az csak úgy jön magától. Azért szeretek nagyon szerepelni és versenyezni, mert

a rendezők és a zsűritagok jó tanácsokat adnak, amikből sokat tanulhatok. Ezenkívül színpadi rutint is a fellépések és versenyek által lehet szerezni. Volt olyan fellépésem, hogy elment a mikrofon hangja, vagy már kint voltam a színpadon, de nem indult el a zenei alap. Rengeteg ilyen történt már. Ilyenkor korrigálni kell, de ezt csak az tudja megcsinálni, akinek van kellő tapasztalata, rutinja. Persze nemcsak én kerülök ilyen váratlan helyzetbe, hanem a nagy énekesek is. Egyszer az egyik sztárnak is elment a mikrofonja, de olyan gyönyörűen megénekelte a hangokat, hogy betöltötte az egész termet. Mikrofon sem kellett neki, olyan erős volt a hangja. Az a szabály, hogy a színpadon soha ne essünk kétségbe, hanem próbáljunk meg korrigálni.

Hogyan tudsz az iskolában is jól teljesíteni ennyi feladat mellett?

Igazából nem tanulok olyan sokat. Ezt úgy értem, hogy amikor tanulok, akkor tanulva tanulok. Nem azon gondolkodom közben, hogy mikor ehetnék palacsintát, vagy hogy mikor mehetek ki játszani, hanem ha lecke van, akkor csak azzal foglalkozom, csinálom, és pikk-pakk, elkészülök. A vizsgán is így szeretném csinálni, és akkor 6 óra helyett 3 óra alatt megírom. Mivel járvány van, most nem látogatom az osztálytársaimat, de online tartom velük a kapcsolatot. Iskolai órám nincs, mert magántanuló vagyok, de itthon az anyukám tanít engem. A hejőcsabai Gárdonyi Géza Katolikus Általános Iskolába járok, félévente vannak vizsgáim. Most harmadik osztályos vagyok. Azért lettem magántanuló, mert amikor első osztályos voltam, nagyon sok fellépésem volt, többnyire Budapesten, mert ott vannak a lehetőségek. Emiatt állandóan utazgatni kellett, és amikor este hazaértünk, még akkor kellett megírnom a leckét. Másnap pedig iskola, ami elég nehéz volt. Így, hogy magántanuló lettem, sokkal könnyebb. Négy hónapra fel is költöztünk a fővárosba, de most nincs semmilyen rendezvény, úgyhogy felesleges ott az albérletet fizetni.

Nem hiányoznak az osztálytársaid; nem lenne jó mindig gyerekek között lenni?

Számomra nagyon fontos, hogy társaságban legyek mindennap, de nem feltétlenül gyerekek között. Így, hogy magántanuló vagyok, sokkal több időt tudok a családommal tölteni, mint a többi gyerek, akik reggeltől estig iskolában vannak, aztán leckeírás, és már vége is a napnak. Ilyen szempontból szerencsésnek mondhatom magam. Most a pandémia miatt nem találkozom személyesen a barátaimmal, de telefonon tartom velük a kapcsolatot. Vannak iskolai barátaim, de olyanok is, akiket a Miskolci Nemzeti Színházból ismerek. A színházban nagyon sok gyereket ismertem meg, és szinte mindenkinek a barátja voltam.

Hogyan telt a karácsony és a szilveszter; van-e újévi kívánságod vagy fogadalmad?

A karácsony nem volt olyan jó, mint máskor, mert a járvány miatt csak félóráig voltunk a nagyszüleimnél. Máskor 3 órát is ott töltöttünk. Fogadalmakkal és kívánságokkal nem szoktam foglalkozni, de ha már szóba került, akkor elmondhatom, hogy kettő is teljesült.

Milyen kívánságok voltak ezek?

Neveztem a New York-i Classical Music Awards versenyre, és a hétvégén kaptuk a hírt, hogy megnyertem. Így debütáló koncertet adhatok a Carnegie Hallban. Nagyon boldog voltam, amikor ezt megtudtam, sikítoztam örömömben, és rögtön körbetelefonáltam az egész családot. Először az apukámat, mert ő éppen dolgozott, utána a többieket. Erre a versenyre a világ minden országából neveztek, több ezer főről van szó. A Csárdáskirálynőből Sylvia belépőjét énekeltem. Videón kellett elküldeni, mert a járvány miatt online szervezték a versenyt. Nagy segítséget kaptunk a miskolci Gárdonyi Géza Művelődési Háztól, mert ott, a színpadon készíthettük el a felvételt. A videó még nem látható, mert neveztem egy spanyolországi énekversenyre is. Ez kétfordulós, és épp az amerikai hír után egy órával kaptuk a következő örömhírt, hogy elsőként jutottam tovább a második fordulóba. Itt az elődöntőbe szintén a Csárdáskirálynőből küldtünk egy részletet, a Húzzad csak kivilágos virradatig… címűt énekeltem. A döntőre viszont Sylvia belépőjét küldjük, ezért nem látható még sehol. Úgy gondolom, hogy a New York-i siker és a Carnegie Hallban fellépni hatalmas előrelépés számomra. Olyan kapuk nyílhatnak meg előttem, amelyek komolyan segíthetik a pályámat.

Más versenyekre is neveztél?

Indultam a Házy Erzsébet Nemzetközi Énekversenyen is operettkategóriában. Ott 16 év volt az alsó korhatár, de nekem engedélyezték, hogy 8 évesen nevezzek. Csak pont beütött a járvány, ezért a versenyt elhalasztották. Sok más próbatétel van még folyamatban, egyelőre mindenki várakozó pozícióban van.

Gondolom, nagyon hiányzik a színpad és a szereplés.

Igen, nagyon. Például tegnap este is kedvem támadt énekelni, ezért felhívtam a nagyszüleimet. Letettem a telefont, és bejelentettem, hogy koncertet fogok nekik adni. Elénekeltem a Macskákat, Az asszony összetörből egy részletet, meg minden mást, amit csak tudtam. A végén azt kérdezte a nagyapám viccesen, hogy mennyibe került a koncertjegy. Csinálunk itthon egy karanténkisfilmet is, de ez még titok, erről többet nem mondhatok. Hamarosan látható lesz a YouTube-on. Ezzel ütjük el itthon az időt. El tudom képzelni, milyen rossz lehet most az énekeseknek és színészeknek, hogy nem tudnak fellépni igazi közönség előtt. Ezt tapasztalatból mondhatom.

(A borítóképen: Balla Riana Emma a Marilyn Monroe életét bemutató darabban)