Megannyi népszokás övezi ezt a tavaszi ünnepkört

– Nem egyetlen napról, hanem egy hosszabb időszakról van szó, ha a húsvéti ünnepkört vizsgáljuk – kezdte a témával kapcsolatos gondolatait Bodnár Mónika, a Herman Ottó Múzeum etnográfusa és a múzeum Néprajzi Tárának vezetője. – Bevezető szakasza a nagyböjtöt lezáró virágvasárnap, amihez szintén kötődnek említésre méltó, tavaszköszöntő szokások bizonyos területeken. A palócoknál jellemző a kiszejárás, melynek lényege, hogy a helyiek egy felöltöztetett szalmabábut hordoznak körbe a faluban, majd a település határában levetkőztetik, és az ott található folyóba, patakba dobják, vagy elégetik. Így űzik el a telet, semmisítik meg a rosszat. Virágvasárnap történik meg a barkaszentelés is, amivel Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékeznek. A meggyőződések szerint a szentelt barka véd a természeti katasztrófák, betegségek ellen. Virágvasárnappal indul a nagyhét, a húsvéti ünnepnapokat közvetlenül megelőző periódus. Nagycsütörtökön a katolikusoknál elhallgatnak a harangok, ahogy mondják: a harangok Rómába mennek, ezzel Jézus keresztre feszítéséről emlékeznek meg. Nagypéntek szigorú böjti nap, amikor tilos húst, bármilyen zsiradékot fogyasztani, vagy olyan dolgokat elvégezni, mint például a kenyérsütés, mosás. Más területeken ekkorra tervezték a krumpliültetést, illetve időjósló napnak is titulálták, úgy gondolták, ha nagypénteken esik, rossz termésre számíthatnak az évben. A húsvét előtti héten, még a dologtiltó nap előtt végezték el a háziasszonyok a nagytakarítást, illetve a falu határát, a kutakat is rendbe tették az ott élők. Az ünnep előtti tavaszi nagytakarítás a mai napig jellemző – tette hozzá.

Hétfő a zárónap

– A legismertebb, máig őrzött hagyományok húsvét első napjához, hétfőhöz köthetőek. Amikor is a legények locsolkodni jártak, a lányok ezt a gesztust viszonozva hímes tojást ajándékoztak a fiúknak. A tojás az élet szimbóluma, a locsolás összefüggésbe hozható a rituális tisztálkodással is. Hagyományosan tiszta vizet használtak, kezdetben vödörnyi mennyiséget, aztán már csak bögrényivel próbálkoztak. Ezután jöttek divatba a szagos, színes vizek, melyeket saját maguk készítettek. Az illatot a szappan segítségével, a színt vízbe áztatott színes krepp-papírral érték el. A tojásfestéshez természetes színezéket, hagymahéjat, zöld növényt, lencsefőzetet használtak. Alapvetően az ünnepkört záró nap a hétfő. Húsvét idején a különböző ételek is hatalmas jelentőséggel bírtak. Hiszen nagyböjt után végre lehetett ismét állati eredetű terméket fogyasztani. Ennek megfelelően sonka, tojás, sárgatúró került az asztalra. Az ételeket fogyasztás előtt megszentelték, az ünnepi kalács minden morzsáját felhasználták, ételt kidobni ugyanis nem volt szabad – emelte ki Bodnár Mónika.

Minden évben változik az ideje

A karácsonnyal ellentétben a húsvét nem rögzített dátumhoz kapcsolódik, hanem a hindu diváli és a zsidó rós ha-sána ünnepeihez hasonlóan mozgóünnep. Naptári nap helyett az égitestek mozgása határozza meg az idejét, mely mindig a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnapra esik. E szokás gyökereit a zsidó naptárban kell keresni, mely az általunk használt Gergely-naptárral ellentétben nemcsak napnaptár, hanem nap- és holdnaptár is egyben, hónapjai a holdciklushoz kapcsolódnak.

A keresztény egyház kezdetei óta felmerült a húsvét idejének pontos rendezése, kiszámítása körül rengeteg vita alakult ki. A múlt évszázadtól időről időre világi kormányzatok is felvetették a húsvét egy konkrét dátumhoz kötését például azért, hogy könnyebb legyen kiszámítani az iskolai szünidőt és a munkaszüneti napokat, de ehhez az egész világon alkalmazkodnia kellene a keresztény közösségeknek, az egyházak évszázadok óta nem jutottak megegyezésre.

Érdekesség, hogy mivel a keleti, ortodox keresztények nem tértek át a Gergely-naptárra, az általuk használt Julián-naptár szerint az idei húsvét egy hónappal későbbre esik.

(A borítóképen: Tojásfa Hajdú-Bihar megyében)