Az eggyé válás misztériumát jelenti

Az elsőáldozás jelentős esemény egy keresztény család életében. A gyermekek ekkor vehetik magukhoz először a szentmisén az Oltáriszentséget, amely a katolikus-keresztény hit szerint magának Jézus Krisztusnak a kenyér és bor színe alatt megjelenő teste és vére. Az ünnepről Kovács József atyával, a miskolci Mindszenti Plébánia káplánjával beszélgettünk, aki az elsőáldozó gyerekek felkészítését végezte. Elsőként azt kérdeztük, hogy mi az elsőáldozás jelentése és jelentősége az egyházban.

Üdvösségre jutni

– A Szentírás és egyházunk tanítása alapján tudjuk, hogy a Jézushoz való tartozás a vele való közösséget, eggyé válást jelenti. Maga Jézus rendelkezett úgy az utolsó vacsorán, hogy a testét és vérét kínálja fel az apostoloknak és rajtuk keresztül mindazoknak, akik hisznek Őbenne. A kenyeret és a bort tehát a saját testévé és vérévé változtatja, és így adja magát táplálékul minden benne bízónak. Ezenkívül nagyon fontos még nekünk, hívőknek az, hogy rajta keresztül nyerhető el az örök élet, hiszen azt tanította, hogy „aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon”. Ebbe a bensőséges kapcsolatba vonzza be az egyház mindazon gyermekeket és felnőtteket, akik az örök üdvösségre szeretnének jutni és egyesülni Krisztussal a szentáldozásban – mondja Kovács József.

Annak a rendje, hogy mikor van a keresztelő, az elsőáldozás és a bérmálás, és miért éppen kilenc-tíz évesen elsőáldozunk, egy folyamatként alakult ki, teszi hozzá. A kereszténység első századaiban jellemzően inkább a felnőttek részéről történtek a megtérések, így az olyan beavatások, befogadások is a keresztény közösségbe, mint a keresztelés, áldozás, Szentlélek-keresztség (bérmálás), őket érintették. Később, amikor már a gyermekek is keresztény családokba, közegbe születtek, és abban nevelkedtek, akkor vált aktuálissá, hogy őket is „hivatalosan” befogadja az egyház már a megszületésükkor, hiszen ők is részei és részesei a közösségnek. Az egyház tehát engedélyezte a csecsemők megkeresztelését, és az első szentáldozás idejét is kilencéves kor fölött határozta meg.

A kilencéves korhatár azért alakult ki, mert ekkorra már belenevelődnek a gyermekekbe a keresztény közösség értékei, és mind szellemileg, mind érzelmileg elég érettek ahhoz, hogy azonosulni tudjanak Jézussal, és teljes értékű kapcsolatban lenni vele. Ekkor már tudatában vannak annak, mi, miért történik, mi a lényege az áldozásnak, magyarázza a káplán.

Azzal kapcsolatban, hogy valóban értik-e az áldozás és a gyónás értelmét, vagy csak a szülők miatt mennek el a gyerekek, van tapasztalata Kovács Józsefnek.

Tudják és értsék

– Náluk a hittanórákon és a gyónásra való felkészüléskor értik, hogy nem tökéletesek, hogy nekik is vannak kisebb-nagyobb hibáik, bűneik. És tudják, hogy ezek nem helyesek. Meg kell tőlük szabadulni, és törekedni a jóra. Milyen jó, hogy van, akinek ezeket el lehet mondani, és akinek a kezébe le is tehetik a terheket, és nem kell azokat továbbcipelni a lelkükben. Az egyéves felkészítő is azért van, hogy mire eljutnak az elsőáldozásig, tudják és értsék, mi történik, és a szívükben is vágyakozzanak rá. Nemcsak hitfogalmakat próbálunk beléjük vésni, hanem sokkal inkább azt, hogy ez egy élő kapcsolat Krisztussal. Nem egy elvont dologról, nem egy távoli, külső személyről van szó, aki valahol fenn van, és vagy befogad engem, vagy nem a közösségébe, hanem olyan személyről, akivel már „idelent” a földön eggyé válhatok. Ez az áldozás lényege. Érdeklődtünk arról is, nem riasztó-e egy kilenc-tíz évesnek a gyónás.

Csak fokozatosan

– Az a lényege a családok vallásgyakorlásának és a felkészítőnek is, hogy a gyerekek fokozatosan találkozzanak ezekkel a dolgokkal. A gyónással is, az áldozással is, a papokkal is. Ha kis koruktól járnak templomba, és látják a szüleiket, a felnőtteket, hogy mennek gyónni és áldozni, nekik sem lesz idegen. Aki nem napi vallásgyakorló családból jön, annak az egyéves felkészítés és az iskolai hittan segít. Úgy látom, hogy örülnek, hogy van egy mentőövük, amikor bajba kerülnek, van kihez fordulni, oda lehet menni a forráshoz, aki nekünk Jézus. Olyan nyilván nem jön elsőáldozni, akinek semmi köze a hithez. A családi háttér természetesen meghatározó. Ahol lazább a kapcsolat a hittel és az egyházzal, ott a Szentléleknek nagyobb teret kell kitöltenie, mint ahol szorosabb. De Istennek mindenki egyformán fontos, és minden gyermeket egyformán szeret és hív, függetlenül az adottságoktól – mondja Kovács József.

(A borítóképen: Kovács József)