Veszélyesek a hattyúszülők

Elkezdődött a strandszezon, a tavak mellett pedig találkozhatunk vízimadarakkal. A hattyúk amennyire szépek, annyira agresszívak lehetnek, jobb, ha elkerüljük és a madarak érdekében nem etetjük őket.

– A hattyúk rendkívül territoriális állatok, vagyis védik a területüket és a fiókáikat. Agresszió elsősorban kicsinyeiket nevelő és fészket őrző szülőknél fordul elő – mondta Víg Zsófia, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársa. – A vadság torzult viselkedés következménye is lehet, ami a madáretetésre vezethető vissza.

Élénk családi élet

A vonuló madarakra jellemző, hogy szociálisak, és csapatokba verődnek.

– A hattyúk jellemzően monogámok, a párok összetartanak és csak valamelyik fél halálakor néznek más után. Általában a tojó kotlik a nádasban épített fészken, de az utógondozásban és a kicsik védelmében mindkét szülő részt vesz. Szürke fiókáikat is együtt vezetgetik, amelyek fészekhagyóak. Azaz a kishattyúk már a kikelést követően önellátóak, de nagyobb testű ragadozó madarak még elragadhatják őket. Éppen ezért egy ideig szüleik mellett maradnak, amelyek megmutatják nekik a tisztálkodást, a táplálékszerző módszereket, a legjobb búvóhelyeket és vadászterületeket. Nyár végén akár már önálló növendék hattyúkat is láthatunk – ismertette a szakember.

Az MME régóta kampányol a vízimadarak etetése ellen.

– Ha sokan etetik a hattyúkat, akkor megszokják, mi több, keresik az ember társaságát, és táplálékszerzés céljából erőszakosabbak lehetnek. Akár 10-12 kilós testméretüknél fogva megtámadhatnak gyerekeket, kisebb kutyákat. Megzavarhatják a vízpart mellett sétálókat, miközben a strandon pottyantják el az ürüléküket. Jobban tesszük tehát, ha elkerüljük a hattyúcsaládokat, mert balesetveszélyesek. Különösen akkor, ha látjuk, hogy felborzolják a tollukat, azért hogy nagyobbnak és erősebbnek mutassák magukat. Támadó jelleggel fújnak, vagy felénk közelednek – hívta fel a figyelmet a madarász. Az etetés egészségügyi problémákhoz és életmódbeli torzulásokhoz vezet a vízimadaraknál.

– A hattyúk etetésével kikapcsoljuk a motivációjukat, hogy melegebb éghajlatra költözzenek. Egy kisebb területre így több madár koncentrálódik. Gyakoriak a konfliktusok, és gyakrabban terjednek köztük a fertőzések. A nem megfelelő ételtől pedig hiánybetegségeket kaphatnak és meghízhatnak. A csipsszel, ropival és kenyérrel szemben a hattyú természetes étrendje rendkívül változatos: vízi növényekből, vízparti fűből és apróbb állatokból, rovarokból, puhatestűekből áll. Télen a túletetett, folyamatosan vedlő, lomha hattyúkat gyakran megtalálják jégbe fagyva, félig alélt állapotban, de a ragadozók is hamarabb elpusztítják őket – tudatta Víg Zsófia.

(A borítóképen: Inkább ne menjünk közel a hattyúcsaládhoz)