A festés a lélek gyógyszere

A nyugalmazott kazincbarcikai óvónő mindig is szeretett a kezével alkotni, de a festésre csak idős korában talált rá. Szép hobbija sok sikerélményt ad neki. Munkásságára egy festő barátnője hívta fel lapunk figyelmét.

– A gyerekek között sokszor volt rá szükség, hogy kreatív legyek, és szívesen kézimunkáztam. Nagyon szerettem hímezni, és megtanultam kötni, horgolni is – emlékezett Gulyás Tiborné. – Azonban, amikor kirepültek a gyerekeim, már nem volt senki, aki szívesen hordta volna a kézzel készített ruhadarabokat, hiszen ez kiment a divatból. Egyidőben a kosárfonás is nagyon érdekelt, és ajtó-, illetve asztaldíszeket készítettem szalmából. Aztán a tűgobelin fogott meg. Már jó ideje szerettem volna a festésbe is beletanulni, mert annak gyorsabban lehet látni az eredményét. Viszont nem tudtam, hogyan induljak el, és megfelelő eszközeim sem voltak hozzá.

Télen is színes képek

Több kísérletezés előzte meg, amíg az alkotó megtalálta a saját útját.

– Először oktatókönyvből próbálkoztam, aztán találtam egy jobb agyféltekés rajztanfolyamot. Így jutottam el Dugas Erikához, akinek Miskolcon van galériája, és alkotótáborokat is szervez. A simai táborban festő barátokra tettem szert. Ez adta meg a kezdőlökést, és ott sajátítottam el a technikai alapokat. Később már magam is megfestettem otthon néhány internetről letöltött képet. Nagy ritkán természet vagy modell alapján is festek. Ember- és állatalakokkal indítottam, de nagyon szeretem a virágcsend­életeket és főleg a téli tájképeket. Szívesen használok sokféle, a témához illő színeket. Eleinte pasztellkrétával próbálkoztam, bár festettem már olajfestékkel is. Ma azonban elsősorban akrilfestéket használok és feszített vászonra dolgozom – számolt be a műkedvelő festő.

Elsődleges örömforrás

Amellett, hogy jókedvre deríti a festés, több barátra talált ennek nyomán.

– Örömmel tölt el, hogy a festészet eszközeivel tudok megjeleníteni képeket. Siker­élményt nyújt, hogy úgy érzem, fejlődöm, és egyre jobbak a festményeim. Néhány képpel kifejezetten elégedett vagyok. Általában a téli időszakban szokott előtérbe kerülni az életemben a festés, amikor beszorulok a négy fal közé. Most, a koronavírus idején is sokat jelentett, hogy van valami, ami feldob, szinte lélekgyógyszernek mondanám. Egyébként szívesen tevékenykedem a nagy kertünkben is, ami nyáron elég munkát ad. Alkotótáborokba a mai napig járok, és azóta az interneten is rátaláltam másokra, akik festenek – mesélte az alkotó.

Bemutatkozna máshol

Bízik benne, hogy hamarosan önálló kiállítása lehet.

– Először az Újkazinci Baráti Körben mutattam be a képeimet. Később pedig az óvodában csináltunk egy kisebb kiállítást, ahová nemcsak a festményeimet, hanem egyéb munkáimat is elvittem. Néhány képemet elajándékoztam, amit pénzért adtam el, annak a bevételét egy beteg kisfiúnak ajánlottam föl. A családom is nagyon pozitívan értékeli, hogy megtaláltam magamnak ezt a hobbit, és gyakran kérik, hogy fessek meg nekik valamit. Szó van róla, hogy Kazincbarcikán idővel önálló vagy Bucsai Gyöngyi festőművész barátnőmmel közös kiállításom lesz – osztotta meg beszélgetőtársunk.

(A borítóképen: Gulyás Tiborné egy maga által készített képpel)