Így zöldülhet az életünk júliusban és azután is

Van, aki évről évre belefog a kihívásba, hogy csökkentse a műanyaghulladékát, de van, aki ennél is komolyabban veszi. Hogy vajon hosszútávon működőképesek-e a júliusban elkezdett változtatások és beépülnek-e végül a mindennapokba, megmaradó szokássá válva, arról néhány vállalkozó szellemű olvasónkat és kollégánkat kérdeztük.

Lemondani nem, csak csökkenteni

Kollégánk, Hajdu Mariann tavaly belevágott a műanyagmentes júliusba, most megkérdeztük, neki sikerült-e valamit hosszútávon beépítenie a mindennapjaiba.

– Olyan hatalmas változásokat sajnos nem sikerült eszközölnöm, de egyrészt sokkal inkább odafigyelünk a szelektív hulladékgyűjtésre, másrészt kevesebb műanyagpalackos vizet veszünk és az egyszer használatos zacskókat is kiváltottam. Ha a piacra megyek, akkor viszek magammal vászonzsákot, így heti szinten 20-30 nejlonzacskóval kevesebb kerül a háztartásunkba. Ami szembetűnő, hogy csökkent az általam termelt hulladék mennyisége, kevesebb palackos ásványvizet és üdítőt próbálok vásárolni, ami a gyengém. Lemondani nem tudtam róla, de redukálni tudtam valamelyest. Emellett a lányaimnak vettem mosható arclemosó korongot, aminek nagyon örültek és azóta is használják – számolt be az elmúlt egy év tapasztalatairól.

Visszatérő „játékos”

A műanyagmentes júliust nagyon szigorúan veszi Sárközi Attiláné Enikő és családja is.

– Eleve évek óta a szelektív hulladékgyűjtős, komposztálós, tudatos vonalat visszük a komplett háztartással. Júliusban, ha csak lehet, nem veszünk semmit nagykereskedésből előre csomagoltan. A rekordunk tavaly kettő darab üdítős zsugorfólia volt, amit egy rendezvény miatt kellett megvásárolnunk – mondta a taktaszadai tanár. – Egyébként elég melós, mert ilyenkor a piac, hentes, pék szentháromság között ingázunk, és több időbe telik a bevásárlás, de mindenképpen megéri. A textilszalvéta is egy korábbi hulladékmentes kihívás után maradt meg, mindhármunknak van sajátja. Emellett nagy reneszánszát éli a konyharuha nálunk. Ritkábban kell mosni, mint a szalvétát, mert eleve nagyobb a felület. Talán valamikor 2017 környékén álltunk át erre a megoldásra, előtte nagyipari papírtörlő felhasználók voltunk.

A maximalista

Lelkesen készül a műanyagmentes júliusra a miskolci Vodila Vivien is, aki saját bevallása szerint inkább csak törekszik a hulladékmentességre és apró változtatásokat fog eszközölni. Aztán elkezdte a felsorolást és kiderült, hogy nem kispályás környezetvédő. Több mint öt évig volt vegetáriánus, s noha az akkori énje most szembeköpné, mondja szigorúan, igyekszik nem ebből kiindulni, hanem abból, hogy mi az, amit meg tud tenni.

– Először is igyekszem ezúttal a bolti édességet kizárni. Nagyon édesszájú vagyok, úgyhogy lemondani képtelen vagyok róla, de itthon készített sütivel, édességekkel akarom helyettesíteni a bolti csomagolt finomságokat. Zöldség és gyümölcs vásárláshoz eddig sem használtam nejlonzacskót, csak a pékáruknak, de ezt is leváltom vászonzsákra. Szeretnék beszerezni egy-két nagy edényt és a piacon abban venni a húst. Nagyon zavar ugyanis, hogy csak előrecsomagoltan, vagy zacskóban lehet beszerezni a hentesárut. Igyekszem ezentúl többször vásárolni a piacon, illetve a GreenDale-ben, a miskolci csomagolásmentes boltban és jobban megtervezni a bevásárlást. Ez a része nem az erősségem, de már kezdek belejönni. És ha már piac, a tejet is szeretném termelőire váltani – kezdte a hosszú felsorolást Vivien.

Tervezés és zöldülés

Szoktak otthon kenyeret is sütni, ám sokszor nem fér bele az zsúfolt hétköznapokba, de júliusban erre is szakít majd időt.

– A hulladékmentes életmód tervezést, akarást és csak minimális lemondást igényel. Kezd kialakulni bennem a vásárlásnál egy kicsi bűntudat, ami sokat segít. Egyébként a fokozatosságot tartom fontosnak, és azt, hogy ebben ne legyünk maximalisták. Jómagam is hajlamos vagyok úgy gondolkodni, hogy mindent vagy semmit, és ha nem megy tökéletesen, akkor az addig elért eredményeimet sem értékelem és szapulom magam. Úgy érzem, hogy alkalmatlan vagyok rá, rossz vagyok, nem vagyok felelősségteljes, már mindegy, inkább akkor hagyjuk is; olyankor veszek csokikat, közben pedig tudom, hogy ez nem jó – avat be a részletekbe a fiatal HR-es Vivien.

Azt is hozzátette, hogy már régóta olvas a témában, gondolkodik rajta, min tudna változtatni, de lassan halad a megvalósításban, aminek anyagi okai is vannak. Nem lehet mindent egyszerre beszerezni egy-egy anyagilag pocsék hónapban, mondja. Még akkor sem, ha tudja, hogy hosszútávon megtérül. Ezért egy ideig halogatta, de ezen is változtatott. Rájött, hogy ha kis lépésekben is, de szépen halad ezen az úton. Nem kell azonnal kisepernie a polcokat, szekrényeket és mindent lecserélni környezettudatos alternatívára. Most ott tart, hogy bár idegesíti a sok megmaradt kacat, mint például a pipere holmik, de nem vesz helyette zero waste verziót, hanem szépen lassacskán felhasználja a készleteit, és ha valami elfogy, majd arra keres alternatív, zöld megoldást. Sok időnek tűnik, de így kényelmesebb is, óvatos tempóban zöldül az élete, amire egyre büszkébb.