Ki vállalja be az unokáinknak, hogy teleszemeteltük a Földet?

Mit gondol a környezettudatos életmódról egy huszonéves, egy harmincas és egy negyven év feletti? Mit tesznek érte, milyen tevékenységeket társítanak hozzá, mi motiválja őket? Melyik generáció vállát nyomja leginkább a bolygó megmentésének terhe?

Meggondolatlanul

A legifjabb, Z generációt (ők a 26 év alattiak) képviselő Tallós Diána úgy gondolja, hogy az emberek legtöbbje sok felesleges tárgyat felhalmoz otthon, és meggondolatlanul dobálja el a már nem szükséges dolgait. A legtöbb tárgy egyáltalán nem szemét, hiszen újra lehetne használni, hasznosítani, sőt, javarészt ezek javíthatóak lennének. De „kényelmesebb” kihajítani és újat beszerezni, mint megbütykölni, vagy mesterembert keresni, utána járni.

– Tudom, hogy egyedül nem vagyok elég, hogy megmentsem a Földet, de ha mások is, legalább csak egy kicsit is úgy gondolkodnak mint én, talán haladunk előre. Ez a probléma mindenkit érint, de főként az én korosztályomnak kell most okosnak lennie, és tenni az ügy érdekében – fejtette ki véleményét a 25 éves személyi edző, gyógytornász.

Diána napi szinten ügyel arra, hogy minél kevesebb szemetet termeljen. El is árulta, hogyan.

– Csapvizet iszom, egyáltalán nem vásárolok műanyagpalackos vizet. Szelektíven gyűjtöm a hulladékot és az anyukám által függönyből varrt zsákocskákkal járok vásárolni, ebbe rakom a zöldséget, gyümölcsöt. Emellett komposztálom a zöldségek, gyümölcsök és a tojás héját, illetve még a fa fültisztó pálcikát is, mindent, ami a komposztra tehető. Igyekszem odafigyelni, hogy ne vegyek felesleges dolgokat, inkább megtervezem a menüt, és ahhoz tudatosan bevásárolok, kerülöm az impulzusvásárlást. Egyébként is fontos az egészséges táplálkozás, a friss és adalékanyagmentes élelmiszer, így a legtöbb termék kiesik az étrendünkből. Nem dobunk ki ételt, azt nagyon nem szeretem – mondta, majd hozzátette, nemrégiben édesanyjával, Szilviával is beszélgettek erről a kérdésről.

Belekényelmesedve

– Az én, illetve a szüleim korosztályában nem volt jellemző a szemetelés. Részben azért, mert nem volt ennyi műanyag, csomagolóanyag, sem nejlon, sem flakon. Friss alapanyagokból főztünk, nem vásároltunk előrecsomagolt termékeket, nem fogyasztottunk készételeket, vagy csak alig. A szörpös-, sörösüveget, üdítős flakont vissza tudtuk váltani, ahogyan a szódapatront is. A keletkező szemetet természetesen szelektíven gyűjtjük. De sajnos sokan nem értik, miért fontos ez. Az lett a megszokott, hogy minden előre készen van, csomagolva, nekünk szinte semmit nem kell tennünk, csak levenni a polcról, kifizetni és elfogyasztani, a szemetet meg eldobni. A legtöbben annyira megszokták ezt a kényelmes életstílust, hogy el sem tudják képzelni, hogy lehet másképp is. Csak nehogy késő legyen és hamarosan ne legyen mibe belekényelmesednünk – nyertünk Szilvia véleménye által betekintést az X generáció (41-55 évesek) életmódjába, környezettudatossághoz való hozzáállásába.

Vissza a gyerekkorba

A köztes generáció, az Y (26-40 év közöttiek) képviseletében Üveges László mondta el a véleményét. Sok tekintetben egyetértett a korábban nyilatkozókkal. Emlékszik például, hogy gyermekkorában ugyanazzal a szatyorral, kosárral jártak az emberek boltba, a kenyeret papírba tekerve lehetett megvenni, utána átmentek a zöldségeshez, szintén nejlon nélkül megvenni a levesbe valót. Manapság már azonban sok mindent egyáltalán nem is lehet csomagolásmentesen megvásárolni.

– Véleményem szerint a fogyasztói társadalom és a rohanó életmód egyik velejárója, hogy rengeteg szemetet termelünk, amit a kereskedők és vásárlók haszon-megtakarítás fókusza tovább ront. A feleségemmel, Tamarával igyekszünk a lehető legtöbb mindenre odafigyelni. Nálunk például palackos víz helyett víztisztító van, ami körülbelül 25 ezer liter vizet képes előállítani. A víz eleve egy olyan érték, amire sokkal jobban kellene figyelnie az emberiségnek, bármilyen szempontból is nézzük. Igyekszünk takarékoskodni vele, mind a csaptelepek, zuhanyfej, mind a tisztálkodás tekintetében. De az autót is gyorsan és minél kevesebb vízzel mosom, és csak akkor, ha már tényleg vállalhatatlan a külseje – kezdte a 38 éves László. – A másik a közlekedés. Van autónk, megtehetnénk, hogy minden nap kocsival furikázzunk be a munkahelyünkre, de nem tesszük. Az autót nagybevásárláshoz és hosszabb utazásokhoz használjuk, általában tömegközlekedünk, akkor is, amikor maszkban még kényelmetlenebb volt. Autót is úgy vásároltam, hogy lehetőleg kevésbé szennyezze a környezetet, benzines-gázos üzemű, de 90 százalékban gázzal használjuk, így kisebb a károsanyag-kibocsátás.

Nem menő a legújabb

László szerint az sem menő, ha valamiből folyton a legújabb van valakinek, ha folyton cserélgeti a használati tárgyakat maga körül, csak azért, hogy új legyen, holott a réginek semmi baja. Nagyon rossz iránynak tartja a különböző külföldi oldalakról rendelést, mivel több csomagolóanyagban érkezik, mint amekkora maga a termék, ráadásul a világ másik végéről jön és körbeutazza a Földet.

– Sokszor eltűnődöm rajta, hogy ha az iparban lehetett szabványokat bevezetni, akkor oda miért nem jutunk el, hogy mindent, amit 500 év alatt sem lebomló műanyagban árulnak, utántölthetővé, betétdíjassá tegyünk, újrahasznosítsuk. Gondolok itt a mosószeres, öblítős flakonokra, vagy akár a tusfürdős dobozra, női kenceficék tégelyeire. Minden lehetne szabványos, engem nem zavarna, ha a tusfürdők flakonjai ugyanolyanok lennének, csak a címke lenne más. A műanyag eleve egy olyan anyag, amit lehetne úgy gyártani, hogy bármit kibírjon, de talán sokkal szélesebb körben lehetne újrahasznosítani, mint jelenleg – avatott be a vízióiba László. – A másik elképzelésem az, hogy a műanyagokat konkrétan olyan célra kellene használni, amivel nagy mennyiséget időtálló felhasználásra tudunk átalakítani. Biztos vagyok benne, hogy a műanyag hulladékot ledarálva, összepréselve, összeragasztva lehetne valamilyen módon akár az építőiparban használni. Ott éppen jól jönne az időtállósága. Például térkő helyett szívesebben vennék egy ugyanolyan kinézetű műanyag téglát, még akkor is, ha drágább, mert ezzel megspórolok a bolygónak egy tonna szemetet.

Az Y generáció feladata pedig az lesz, tette még hozzá az üzletfejlesztési termékmenedzserként dolgozó fiatalember, hogy a gyerekeinknek ezt mind átadjuk. Méghozzá úgy, hogy közben vállaljuk: igen, ezt a bolygót mi és az elődeink szemeteltük tele, nem foglalkozva azzal, hogy túlnépesedünk, a felesleges dolgok vásárlásával, a felelőtlen fogyasztással gyakorlatilag az unokáink jövőjét kockáztatjuk.