Nem tökéletes, mégis ehető

A tökéletesség iránti vágyunk nem csak abban mutatkozik meg, hogy mi magunk igyekszünk makulátlanul kinézni, és annak mutatni önmagunkat, az életünket. Szeretnénk, ha a környezetünk is az lenne, és mindenből a legjobbat akarjuk. Nincs is ezzel semmi baj, amíg ez feleslegessé és irreálissá nem válik.

A tökéletlennek nincs esélye?

Ha a szívünkre tesszük a kezünket, biztosan velünk is előfordult már, hogy hosszú percekig válogattunk az egyébként majdnem ugyanúgy kinéző barackok között, míg megtaláltuk azt a néhány darabot, ami szerintünk a legszebb, legkerekebb, legillatosabb, legpuhább – azaz minden szempontból a legmegfelelőbb.

A görbe, csavarodott, kisebb, göcsörtösebb, törött vagy halványabb daraboknak esélye sincsen a kosárba kerülni a legtöbbünknél. A répa útja a szupermarketekig ráadásul gyakran igen viszontagságos, hiszen meg kell felelnie az áruházak által támasztott iszonyatosan magas követelményeknek. Ami nem felel meg, abból állati takarmány lesz, pedig emberi fogyasztásra tökéletesen alkalmas. Ilyen indokkal a répák 25-30 százalékát válogatják ki, írja a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara egy cikkében. Pedig ha felszeleteljük, és mennek a levesbe, akkor aztán teljesen mindegy, hogy néznek ki, az ízük ugyanolyan. Vagy nem?

– Tapasztalataim alapján bátran kijelenthetem, hogy a kicsit nyomott, sérült zöldségek és gyümölcsök általában sokkal ízletesebbek. Hiszen ami nyomott, az valószínűleg azért sérült meg, mert érett, azaz finom – fejti ki álláspontját Kulcsár-Szegő Nikolett miskolci anyuka, aki általában a jól ismert multiláncoknál vásárol, olykor pedig a helyi zöldségesnél. – Néhány multinál már észrevehető a hajlandóság, hogy megmentsék a sérült termékeket, mert általában jól látható helyen sárga, piros színű címkével, leárazva árulják – teszi hozzá.

– Talán szentimentálisnak tűnhet, de én kifejezetten keresem a hibás élelmiszereket. Tudom, hogy nincs lelkük a paradicsomoknak, de azért szomorú belegondolni, hogy senkinek nem kellenek, és végül a kukában végzik, holott semmi baj nincs velük. Épp ezért igyekszem megmenteni ezeket az élelmiszereket – árulja el kérdésünkre Péter. – Azért is, mert ez nem azt jelenti, hogy ne volnának fogyasztásra alkalmasak, csupán az esztétikai érzékünket bántja a tökéletlenségük – fűzte még hozzá a felsőzsolcai fiatalember.

A zöldségek és gyümölcsök esetében hatalmas a pazarlás, a megtermelt élelmiszer 45 százalékát kidobjuk. Az éghajlatváltozás fényében egy szabálytalan gyümölcs megmentése nem csupán etikai kérdés, de az erőforrásokkal való kímélő bánásmód is egyben. Tudta, hogy egy paradicsom termesztéséhez 13 liter, míg egy narancséhoz 50 liter vizet használnak fel? És hogy a sárgarépák esetében néha még fotómechanikai vizsgálatnak is alávetik őket, hogy így szűrjék ki a szépséghibás példányokat? A következő vásárlásnál talán ezeket a szempontokat is érdemes figyelembe venni.

(A borítóképen: Egyedi formájúak, de ugyanolyan finomak, mint a szépek)