Boldog kutyaéletet élnek

A látássérült emberek számára az egyik legnagyobb segítőtárs a vakvezető kutya lehet. Október a látás hónapja, amikor érdemes egy kicsit ezekre a különleges ebekre irányítani a figyelmünket.

– Három éve elindítottuk saját kutyatenyészetünket. Azóta a mi szukáinktól születő kicsiket neveljük föl és képezzük ki – mondta Komondi Piroska, a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola szakmai vezetője. – A tenyészállataink olyan korábbi helyekről jöttek, ahol már 30-40 éve vakvezetésre szelektálják a kutyusokat. Így a kölykeikből legalább 70-80 százalékban lesznek vakvezetők.

Családban növekednek

A szocializáció oroszlánrészét a kölyöknevelő családok végzik el.

– A kiskutyák nyolc hétig a mamájukkal maradnak, aztán 2 hónapos korukban önkéntes kölyöknevelő családokhoz kerülnek, ahol egy-másfél éves korukra jól nevelt nagykutya lesz belőlük. Az eredményes neveléshez minden szakmai segítséget megad a kölyöknevelő koordinátor. Rendszeresen látogatja a kicsit, ütemezi a tananyagot, súlyoz a problémamegoldásban, és e-mailes, telefonos konzultációra is nyitott. Kölyöknevelő találkozóinkon pedig az összes önkéntes család összejön. Ezt az életszakaszt egy egészségügyi és egy viselkedésbeli teszt zárja le, amit az iskola munkatársaival közösen értékelünk, és eldöntjük, hogy melyik kiképzőhöz menjen tovább az eb. Ha esetleg ez nem sikerül, akkor arra törekszünk, hogy valamilyen társterületen, mozgássérült- vagy egyéni segítő, esetleg terápiás kutyaként foglalkoztassuk a továbbiakban – sorolta a szakmai vezető.

Háromszoros a túljelentkezés a vakvezetőkutya-igénylés terén, ezért folyamatosak a kiképzések.

– Kiképzőink egyszerre három kutyával dolgoznak a saját időbeosztásuk szerint. Mivel ezalatt az otthonukban tartják őket, nagyon jól megismerik az állatokat. A kiképzésnek csak a felét teszi ki a közös közlekedés. Nagyon fontos az is, hogy minden helyzetben kulturáltan tudjanak viselkedni a kutyusok, mert a forgalom elől elzárt területeken kívül bárhová bemehetnek a gazdijukkal. Igyekszünk a hozzánk forduló látássérülteket is alaposan megismerni. Meglátogatjuk őket, és megnézzük, hogy hogyan élnek. Évente 11–15 vakvezetőt tudunk kiadni a féléves képzések után. Mindig azt az ebet választjuk a leendő gazdának, amelyikről úgy gondoljuk, hogy az ő adottságaihoz a legjobban passzol – tudatta a szakember.

A kiképzést több hónapos közös munka követi a gazdival, amely vizsgával zárul.

– Az eredményes vakvezetés azon alapul, hogy a kutya kötődik a gazdájához. Ez csak akkor alakul ki, hogyha a látássérült gazdi teljes egészében ellátja az állatát, amit szintén ebben az időszakban tanul meg. A labradorok jellemzően 8–11 évesen fáradnak el a vakvezetésben. A nyugdíjas ebek lehetőség szerint eddigi gazdájuknál maradnak, és melléjük érkezik a fiatalabb vakvezető. Ha a rokonságon belül nem tudnak tovább gondoskodni róluk, akkor visszakerülnek önkéntes befogadócsaládjainkhoz, de tartják a kapcsolatot régi gazdájukkal. A kutyák életük végéig alapítványunk tulajdonában maradnak – magyarázta Komondi Piroska.

(A borítóképen: Az egyik kiképző, Nyíriné Kovács Mária egy kutyussal)