Szemetelő társadalom

Fogyasztói szokások, reklámhulladék címmel tartott előadást Laskó-Kuthi Adrienn biológia–környezetvédelem szakos pedagógus, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa, az Avasi Közösségi Kávézóban.

„Óvodáskorú gyerekeket vizsgáltak, hogy mennyire ismerik fel a cégek leggyakrabban előforduló logóit. Azok is, akik még nem tudnak olvasni, egyértelműen be tudták azonosítani a nagy gyorsétteremláncok és energiaitalok emblémáit” – ismertette az előadó.

„A televíziónézés ma már el sem képzelhető anélkül, hogy reklámokat lássunk. Az audiovizuális ingerek jobban beégnek, mintha csak olvasnánk a termékekről, amelyek marketinges hatékonyságán reklámpszichológusok dolgoznak. Az pedig bizonyított tény, hogy valaki minél több reklámmal találkozik, annál többet fogyaszt és annál több hulladékot termel. A legnagyobb multicégeknél, élelmiszer-áruházaknál becsomagolatlanul ráadásul nem igazán tudunk vásárolni. Az akciók, például a kupakgyűjtők is fogyasztásra ösztönöznek.”

Nem tűnik el, átalakul

„Egy fő egy év alatt körülbelül 600 kilogramm hulladékot termel, ami jobb esetben valamelyik szelektív hulladéklerakóban köt ki. Megyénkben például Sajóbábonyban és Hejőpapiban van ilyen. Viszont az erdőkbe sok helyre illegálisan is kiviszik nagy mennyiségben a szemetet, vagy otthon eltüzelik, ami rendkívül környezetszennyező. Szintén a fogyasztói társadalom alakította ki azt a szokást, hogy mindenből többet vásárolunk, mint amennyire szükségünk van, és hamarabb lecseréljük a tárgyainkat, mint ahogy tönkremennének. Ez a hozzáállás is rengeteg hulladékot termel. A nyugati országok szemetét jellemzően Indiába és Afrikába szállítják, ahol a szegregátumokban élő családok nagy számban, köztük a gyerekek is szemétválogatásból élnek napi 1-2 dollárért, vagy az az óceánokba kerül. Összességében elmondható, hogy a tudatos fogyasztás és a természet védelme valójában nem pénzkérdés” – jelentette ki a környezetvédő.

(A borítóképen: Laskó-Kuthi Adrienn a vízlábnyomról is beszélt)