A láthatatlan Klein-kastély

A miskolciak közül valószínűleg nem sokan hallottak a szirmai Klein-kastélyról, a szirmaiak azonban jól tudják, hogy a huszadik század elejétől a közepéig egy szépen megtervezett takaros kis épület állt a mai városrész területén. Hogy pontosan hol, azt senki sem tudja már, ahogyan azt sem, pontosan mi történt a tulajdonosaival. Az ingatlan 1902 és 1903 között épült, a történészek, régészek szerint valahol az Árvácska és az Új élet utcák környékén lehetett. Szecessziós stílusban épült, és hatalmas park ölelte körül. Klein Mór kereskedő építtette, majd fia, Sándor kezelte az épületet körülölelő gazdaságot. Az uradalmat valahol Szirma és Martintelep között képzeljük el. Érdekesség, hogy a gazdaság cukorrépáját lóvasút szállította Miskolcra (a Martintelepre), és ott vagonírozták be a sínek mentén az Alkotmány utcán egészen 1935-ig. Klein Sándor – Mór úr egyik fia – a tízes években tehén- és juhtenyészetet és tejgazdaságot üzemeltetett. Jelentős műgyűjteménnyel rendelkezett a Klein család. Az egyik szobát a kastélyban Rákóczi emlékének szentelte.

1938-ban a nagy botrányt kavart Pokolbéli víg napjaim című könyv szerzője, Faludy György is ellátogatott feleségével a kastélyba. Így írt a könyvében az ott töltött két hónapról:

„1938 nyár elején levelet kaptam a nagybirtokos K.S.-tól, a szirmai kastély urától. Azt írta: még nem ismert eleven költőt, amiért is feleségemmel együtt szeretne két hónapra vendégül látni. [...] A miskolci állomáson díszes fogat várt ránk. A szirmai kastélyt Lechner tervezte: remekül berendezett szobáiban selyemtapéta a falakon, csillárok a magasban, roppant könyvtár szattyánbőr-kötéses könyvekkel. Étkezésnél fehér kesztyűs inas, a kastély kocsiparkjában fogatok, Rolls-Royce, a domboldalon villanymű és a nőtlen, öregedő házigazda, aki ütődött testvérével élt a kastélyban, mindent elkövetett, hogy jól érezzük magunkat. Ez nem sikerült. A könyvtárban a Pesti Hírlap 96 filléres ponyvaregényei sorakoznak szattyánbőrben. A villanymű a kastélyt szolgálta csak: lenn a völgyben K.S. zselléreinek, akik négyesével, ötösével laktak egy-egy döngölt földű szobában, nem volt világítása. Mikor K.S. levitt minket a völgybe, hogy Szirma községét megmutassa, a kegyúr jöttére megkongatták a templom harangjait, és a falu népe felsorakozott a házak előtt.”

(Faludy György: Pokolbéli víg napjaim, Budapest, 1962)

Vacsoránál négyen ültek asztalhoz általában, a gróf, a sérült testvére, Faludy kedvese, Valy és maga Faludy. Mindig négy üveg pezsgőt hozatott fel a pincéből erre az alkalomra, a maradékot pedig – ha nem itták meg – összetörte a személyzet, ugyanis „magyar úr nem küldheti vissza a pincébe, amit egyszer már felhozatott onnan” (Faludy György: Pokolbéli víg napjaim, Budapest, 1962).

A könyvében leírja még Faludy, hogy bár ő nem érezte jól magát, a kedvese igen, egyedül azt vette rossz nevén, hogy Klein Sándor állandóan zaklatta, akár fizikai értelemben is. Amikor ezt megelégelte Valy – így írja a nevét –, arra kérte Faludyt, párbajozzon vele. Ekkor döntöttek úgy, hogy távoznak Szirmáról.

A Klein család sorsa tragikus és rejtélyes a háború után. Állítólag Klein Sándor agyonlőtte magát, de olyan pletykát is olvasni, hogy amikor a Vörös Hadsereg elől menekült, találat érte a Rolls-Royce-át. Ennek ellentmondó információkkal is találkoztam: e szerint három fia volt a kastélyt építtető Mór úrnak – az egyikük szintén Mór, László és Sándor –, akik közül az egyik elhunyt Auschwitzban, másikuk – talán ő lenne Sándor? – pont azért mérgezte meg magát, hogy ne kerüljön oda. A kastély parkjában temették el idősebb Mórt – 91 éves korában hunyt el –, és a sír még a hetvenes években is állt, akkor exhumálták és átköltöztették az avasi zsidó temetőbe.

Amikor Faludy György 1946-ban újra Szirmára látogatott, már csak a kastély romjaival találkozott. Ekkor írta a Kétségbeesés Szirmán című versét az ott átélt érzések alapján.

A kastélyt a németek 1944-ben felrobbantották – a hivatalos hírek szerint hadi események miatt –, a lakosság a köveit elhordta, a hetvenes években pedig házak épültek a területre. A mai napig nem tudja senki megmondani, hol volt pontosan az épület.

Az Est hármaskönyve című könyvben – a húszas évek végén – részletesen foglalkoznak a kastéllyal, nézzük meg rövid leírását:

„Gyönyörű halljából nyílnak a földszinti szobák és muskátlival díszített lépcsőház vezet fel az emeletre, ahol rengeteg szebbnél-szebb ízléses berendezésű vendégszobák vannak. Ezen szobák között van egy, amelyet tulajdonosa a nagy Rákóczi fejedelem emlékének szentelt. Ennek a hálószobának a bútorzata ugyanaz, amelyet a nagy fejedelem használt. [...] A kastély valósággal múzeum, amelyben a legértékesebb festmények és művészi alkotások vannak összegyűjtve. [...]”

(Az Est hármaskönyve, Az Est Pesti Napló Magyarország, Budapest, 1928, 523–524. oldal)

Vajon mi lett a hatalmas műgyűjteménnyel? Mi lett a kastély további értékeivel? A háború vérzivataros időszakában mindennek nyoma veszett. Talán a szirmai házak némelyikében fellelhető még egy-egy darab a gyűjteményből.

(Folytatjuk...)

Források

Hideg Ágnes – Csáki Tamás: Egy eltűnt kastély nyomában – a Klein-kastély Miskolc-Szirmán

hermuz.hu – Egy nyomtalanul elpusztult kastély Miskolc-Szirmán

lajtaarchiv.hu – Klein Sándor kastélya

miskolcblog.blogspot.hu

templomablakanno.blog.hu

miskolciszemelvenyek.blog.hu – Szirma és a Szirmay család

Herman Ottó Múzeum, Fotó-Negatívtár

A Magyar Pályázatok című újság, 1904, 11. szám

Magyar zsidó lexikon – Klein Sándor-szócikk

Faludy György: Pokolbéli víg napjaim

Faludy György: Versek

szantograf.hu – Klein család bejegyzés a Facebookon

Szabó Tünde Judit írása

Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez című könyv

martinkertvaros-plebania.hu

Szirmay Gábor: A szirmai és a szirmabesenyői Szirmay család története

Kiss Lajos: Magyar földrajzi nevek etimológiai szótára

Magyar életrajzi lexikon – Lechner Ödön-szócikk

Wikipédia – Lechner Ödön-szócikk, Lajta Béla-szócikk, Magyar szecesszió szócikk

Alap

Az írás a Hideg Ágnes – Csáki Tamás szerzőpáros, Egy eltűnt kastély nyomában – a Klein-kastély Miskolc-Szirmán című munkája alapján készült.