Őszi slágernövények a kertben

Az őszi balkonládák mára már elengedhetetlen növényei közé tartozik az alpesi hanga (Erica carnea) és a közönséges csarab (Calluna vulgaris), de sokakban él még ma is az a tévhit, hogy a két név egy növényt takar, és bár rendszertanilag rokonok, igényeik és megjelenésük eltér. Az első pillantásra megtévesztő hasonlóság miatt érdemes kicsit jobban megismerkedni ezzel a két növénnyel, ebben segít Megyeri Szabolcs kertészmérnök.

Gazdag virágzás

– Az alpesi hanga vagy erika cserje megjelenését tekintve apró, körülbelül 30 centiméter magas, talajtakaró habitusú, laza ágrendszerű örökzöld félcserje. Tűszerű levelekkel rendelkezik, így virágzás után is érdekes színfoltja a kertnek. Virágai nagy tömegben és változatos színekben nyílnak. Lehetnek fehérek, rózsaszínűek, lilák, de az újabb fajták között akadnak piros árnyalatúak is. A virágszín mellett a forma is árulkodó, ugyanis bókoló, lefelé álló virágai a csarabhoz viszonyítva nagyobb méretűek és kehelyformára emlékeztetők.

– A hasonló megjelenés ellenére fontos különbség a virágzási idő, ugyanis a hanga tél végétől, nem egyszer már január végétől áprilisig virágzik, a csarab ezzel ellentétben augusztustól decemberig, így virágzási idejük között nincs átfedés – hívta fel a figyelmet a szakember.

Egész évben díszít

– A csarab egy, a hangához viszonyítva nagyobb termetű, 40-50 centiméter magas, szintén örökzöld félcserje, mely sűrű ágrendszerrel rendelkezik, levelei aprók, pikkelyszerűek, mely szembeötlő különbség a hanga tűlevélre emlékeztető leveleihez képest. Az ágacskák felfelé törnek, ezeken jelennek meg az apró, a levelektől nem sokkal nagyobb virágai, melyek színeiben a fehér és rózsaszín árnyalatok dominálnak.

– Amiért sokan kedvelik és választják a növényt, az az a tulajdonsága, hogy a virágok hosszú ideig díszítenek, és a virágzás elmúltával sem hullnak le, így akár tavaszig is ékesítik kertünket – folytatta.

Talajban a különbség

– A megjelenésbeli különbségeket megismertük, azonban említettem, hogy igényeik kapcsán is akad eltérés, ezek közül a legfontosabb nem más, mint a talaj kémhatása, pH-ja, mely nagy szerepet tölt be abban, hogy növényeink hosszú távon megmaradnak-e, vagy sem. Általános szabályként elfogadott dolog, hogy a legtöbb növény semleges talajban jól érzi magát. Azonban akadnak kivételek, vannak meszes talajt igénylő (például a levendula) és vannak úgynevezett mészkerülő növények is, melyek semleges vagy savas kémhatású talajon fejlődnek kielégítően. Az említett két növény talaj­igény szempontjából két különböző kategóriát képvisel, ugyanis a csarab kifejezetten savanyú talajt igényel, így normál virágföldbe ültetve vagy kiskertbe kiültetve sokszor egy éven belül kipusztul. Ezzel ellentétben a hanga már nem ilyen „válogatós”, ugyanis nemcsak savanyú, hanem semleges és enyhén meszes (lúgos) talajon is jól fejlődik. Így a növény megvásárlása előtt győződjünk meg arról, hogy megfelelő közeget tudunk biztosítani a számára – javasolta.

A talaj mellett a fény- és vízigény is fontos

Megyeri Szabolcs

– A talaj mellett a fény- és vízigény is fontos. Egyik faj sem kedveli a tűző napot, így félárnyékba telepítsük őket cserjék vagy fák alá. A hanga a hasonló igényekkel rendelkező babérmeggy előterében talajtakaróként például az évek alatt egybefüggő virágszőnyeget alkot, míg a csarab esetében a savanyú talajt igénylő karácsonyi kaméliát válasszuk a háttérbe, így ezek is hasonló igényekkel rendelkező párost alkotnak. Mindkét növény esetében a vízigény közepesnek mondható, azonban sekélyen gyökereznek, így a talaj hirtelen kiszáradását nehezen viselik, ezért száraz időszakokban öntözzük őket rendszeresen – összegezte végül Megyeri Szabolcs.

(A borítóképen: A hanga mutatós cserépben, balkonládában vagy a kertbe kiültetve is)