Kékesi Márton szuvenírekkel tért haza Pekingből

A bánkúti gyerekként ismert, a fővárosban dolgozó, családjával Mályiban lakó diósgyőri kiválóságot telefonhívásunkkal ébresztettük.

A tízszereséért

– Fáradt vagyok, nagyon megterheltek az elmúlt hetek, ráadásul akklimatizálódási gondokkal is küzdöm – mondta a vonal végén. – Nehézségek ide, bajok oda, kedden és szerdán már az Ausztriában sorra kerülő magyar bajnokság vár rám. A célom az, hogy megnyerjem az óriás-műlesiklást és a szlalomversenyt is.

Ami a kínai ötkarikás játékok emlékeit illeti, a huszonhat esztendős, immáron kétszeres olimpikon ezeket mesélte:

– Minden faluban volt egy hivatalos ajándékbolt. Ezekben sorszámozott ereklyéket és limitált, mellesleg gyönyörű kivitelű tárgyakat árultak. Hatvan euróból a gyűjteményembe akartam venni egy, az eredetire teljesen hasonlító aranyérmet, de balszerencsémre sem bankkártya, sem készpénz nem volt nálam. Semmi baj, gondoltam, és másnap visszamentem, de a medáliából már nem volt egy darab sem, így odalett az üzletem. Ugyanis ezt az érmet akár tíz-tizenötszörös áron is el lehet adni, szóval szépen ráfáztam az amúgy nem tervezett boltomra. Mivel a sapkás készlet is kifogyott, ebből sem jutott nekem. A szépséges kabalafigurára sikerült rácsapnom, de csak azért, mert reggel mentem a bazárba. Nagy forgalmat egyik elárusítónál sem láttam, ez persze nem csoda, hiszen a buborékban csak edzők, vezetők, sportolók, a hírközlő szervek munkatársai és hivatalos közreműködők tartózkodhattak. Mi, magyarok mindennek nézzük az árát, én is ezt tettem, amikor a szeretteimnek és a barátaimnak vásároltam pár trikót és csebebecséket. Forintban számolva úgy nyolcvanezret hagytam a pénztárnál, ebből következik, hogy minden inkább drága, vagy méregdrága volt, mint olcsó.

Kékesi Márton arról is szólt, hogy a pekingi repülőtéren megforduló olimpikonok számára nem nyitottak üzletet, így aki arra készült, hogy majd elutazáskor bevásárol, alaposan tévedett.

– A légikikötő egy részét hermetikusan lezárták, a szakaszhatárokat a legyek sem léphették át, hiszen még a levegőt is állandóan tisztították, az élelem és folyadék értékesítésétől is eltekintettek – folytatta az egyetlen magyar férfi alpesi kvótás, majd hozzátette: – A poggyászhegyektől azonban felakadt a szemem: életemben nem láttam annyi téli felszerelést, mint a kiutazáskor, az okmányok és a csomagok kezelésekor. Velem is elvacakoltak vagy másfél órát, mire túljutottam az úgynevezett becsekkoláson.

(A borítóképen: Kékesi Márton a pekingi olimpiai pólókból is vásárolt)