Megpróbálták felkutatni korábbi osztálytársaikat

„Az osztályunk 1968-ban emlékeim szerint 35-40 fővel indult, Váncsa Andrásné (később Molnár Dezsőné) osztályfőnökünk vezetésével. A négy év alatt kicsit változott az összetétel, hiszen volt, aki elment, de volt érkező diák is. Nagyon jó kis közösséggé kovácsolódtunk össze, amit az is bizonyít, hogy azóta is tartjuk a kapcsolatot” – írta az egykori 4/5 osztály nevében Oroszné Csillag Klára. 

„Mire 1972-ben az érettségire került a sor, már csak 29-en maradtunk, 4 fiú és 25 lány. 

Az elmúlt 50 évben az 5 évenkénti találkozónk a 10 éves kivételével mindig meg volt tartva, most készülünk szeptemberben a kerek évforduló megünneplésére. 

Sajnos már az osztályfőnökünk és a tanárainkból is nagyon sokan nem élnek, és négy osztálytársunk sem lehet velünk. 

Az utolsó két találkozónk és a mostani is annyiban rendhagyó, hogy megpróbáltuk felkutatni azokat az osztálytársainkat is, akik ugyan nem érettségiztek velünk, de akár csak egy évet is jártak velünk. Nagy sikere volt ezeknek a találkozóknak. 

Az élet úgy adta, hogy a világ sok pontján élnek közülünk (Ausztrália, Brazília, Kanada, Svájc), de aki hazalátogat, azzal mindig szívesen találkozunk. Az azóta eltelt évek során mindenkinek kialakult az élete, családot alapítottunk, dolgoztunk, és nyugdíjba vonultunk. Most komoly támaszai vagyunk gyerekeinknek, unokáinknak.”

(A borítóképen: A kép a 45 éves találkozójukon készült | Fotó: Olvasónktól)