Nincs hó? Nem baj! Van kereke a szánkónak! (videóval)

Ezen a télen nem sok hó hullott, de Molnár Pál, aki három gyermek nagypapája, nem esett kétségbe. Kerekeket szerelt a jó öreg családi ródlira, hogy visszaadja az unokáknak a szánkózás élményét.

Vidáman mesélte el lapunknak a történetet.

– Két unokám Újpesten lakik, egy pedig Miskolcon. Megszokták, hogy ha jönnek hozzánk, akkor papó, azaz én, mindig készül valamilyen izgalmas programmal. Viszem őket kirándulni Kisgyőrbe, Kistokajba, Sajóbábonyba. Mikor hova. Szeretnek lovagolni is, de decemberben azt kérdezték tőlem, hogy papó, mi lesz a szánkózással. Akkor a Bükkben sem volt hó, viszont van egy nagyon jó kis szánkónk, még a ’70-es években hoztam Szlovákiából. Jött az ötlet, hogy kerekeket szerelek rá. A műhelyemben találtam szuper, csapágyas kerekeket, igaz, nem erre a célra voltak eltéve. A kertészboltban vettem menetes vaspálcát, és kész is volt a szerkezet. A szánkóhoz rögzítettem, majd öreg fejjel az udvaron próbálgattam, hogyan lehet gurulni a kerekes szánkóval. Amikor a gyerekek megérkeztek, csak ámultak és bámultak, hatalmas meglepetés volt számukra a nem mindennapi járgány. Nincs ugyan hó, de papó ezt is megoldotta, hogy az aszfalton is lehessen szánkózni. Mentek is vele rögtön az utcára, aminek a vége lejt egy kicsit, úgyhogy a hajam égnek állt, mert fék nincs a szánkón – idézte fel az izgalmakat Molnár Pál.

Sokan szeretnék

Azzal folytatta, hogy amikor feltette alkotása fotóját a közösségi oldalra, egyre-másra keresték az ismerősök, hogy adja kölcsön nekik, mert milyen jó lenne, ha kipróbálhatnák az ő unokáik és gyerekeik is.

– Az egyik bükkszentkereszti barátom is kölcsön akarta kérni, mert mint mondta, az iskolánál laknak, és ott lejt az út. Én meg figyelmeztettem, hogy azért csak óvatosan, mert a kéziféket nem lehet behúzni a szánkón. Végül nem vitte el, hanem elhozta hozzánk a gyerekét, aki a mi utcánkban próbálhatta ki a csodajárgányt. Nagyon boldog volt! Amikor aztán esett a hó, akkor sem vettem le a kerekeket a szánkóról, mert a Miskolcon élő unokám nem akart a hegyekbe menni, a vihar miatt nem is nagyon tudtunk volna eljutni Bánkútra. Úgyhogy a kerekek maradtak – mondta a nagypapa.

Megtudtuk tőle azt is, hogy eredetileg villamosipari szakmája van, de annak idején ajándéktárgyak tervezésébe és készítésébe fogott bele. Vállalkozóként legalább 20 féle ajándéktárgyat készített, melyeket egy belvárosi ajándéküzletben lehetett megvásárolni. Aztán nyugdíjba ment, és most teljes erőbedobással unokázik. Gyakran keresik meg a barátai, hogy készítsen a gyerekeiknek bababútorokat, babakonyhát. Természetesen erre is kapható, hiszen ezen téren is profi.