Szerelem egyenruhában (szavazással)

A szerelem nem válogat, tartja a mondás. Bárhol, bármikor, bárkit eltalálhat Ámor nyila. Csak jókor, jó helyen kell lennie annak a nőnek és annak a férfinak, hogy találkozhassanak. 

Fehér Kitti és Nagy Richárd őrmesterek a Miskolci Toborzó Irodában találtak egymásra és nap mint nap bebizonyítják, hogy az egyenruha alatt is szerelmes szív doboghat, még ha egy ilyen nagyon fegyelmezett és komoly hivatásról is van szó, mint a katonaság. Ők a legjobb példája annak, hogy angyalbőrben is szövődhet szerelem. 

Három évvel ezelőtt a Miskolci Toborzó irodába jött Kitti dolgozni, kezdi Ricsi megismerkedésük történetét. A vonzalom már az első percben megvolt, viszont óvatosan közeledtek egymás felé, hiszen mindketten fiatalok és nem a párválasztás volt az elsődleges céljuk az új munkahelyükön. Szép lassan ismerkedtek és kerültek egymáshoz egyre közelebb. A kezdeti beszélgetések és közös szórakozások alkalmával egyfajta cinkos vonzalmat éreztek egymás társaságában. Talán még maguknak sem merték bevallani, de egyre közelebb kerültek egymáshoz. Kezdetben Ricsiben alakultak ki érzések Kitti iránt, a lány túl bizalmatlan és tartózkodó volt. A fiú végül randevút kért tőle. Közös időszámításukat októberi időszakra teszik és onnantól kezdték felvállalni egymást. 

Persze először saját maguknak kellett bevallani, hogy többet éreznek egymás iránt, mint szimpla munkakapcsolatot. Ezt követően pedig kezdték érzéseiket a család, a barátok és a toborzó iroda munkatársai elé tárni. Mindez ráutaló magatartással vált egyre nyilvánvalóbbá mindenki számára. Észrevétlenül, de keresték egymás társaságát, majd vezetőjükkel is megosztották titkukat.

A kezdetek

Közös dolgaik automatikussá és természetessé váltak. 

 – meséli Kitti.

A randevúk, találkozások egy idő után nehézkessé váltak, hisz mindketten szállón rendezték be saját, átmeneti otthonukat. Aztán a két lakás közötti ingázást felváltotta a közös otthon, melynek megteremtéséhez a Magyar Honvédség is segítséget nyújtott munkavállalói számára.

A jövő

Kitti előtt még ott áll az altisztképzés, de a jövőjüket együtt képzelik a fiatalok. Ricsi a biztos hátteret próbál nyújtani a párja számára, hogy szakmai feladatait minél hatékonyabban és gyorsan teljesítse. 

„Az elmúlt időszakban már volt olyan, hogy hetekig nem találkoztunk, de ezzel tisztában kell lenni: ez a munkánk” – mondja Kitti. 

„Ez a munkánk, egyébként pedig ezt vállaltuk” – teszi hozzá Ricsi. 

Szóba került már a családalapítás is közöttük, de úgy gondolják azzal még ráérnek. A mindennapokban még nincs kialakult napirendjük, de mindent megosztanak egymás között. Még a házimunkát is. Családjaikat pedig közösen látogatják. Tehát minden egy irányba mutat, a közös jövő felé. Kitti kiemeli: „mi mindig úgy voltunk vele népes családunkban, hogy ha a gyerekek jól fogadják a párjainkat vagy választottunkat, akkor bekerülhet a családba. Nálunk nagyon szeretik a kicsik Ricsit. Szokták ölelgetni, szeretgetni, gyakran jobban, mint engem” – neveti el magát. "Ha civil lenne valamelyikünk, biztos rosszul esne, hogy a párunk nincs itthon és nem tudok vele egy időszakban tervezni, de így hogy mindketten a rendszer részei vagyunk, nincs kérdés" – árulja el a boon.hu-nak a fiatal nő. 

 – mondja párja.

Énidő

Joggal merül fel a kérdés, hogy ha reggeltől délutánig együtt vannak a munkahelyen, délután pedig a közös otthonban, nem unják-e meg egymást? Nincs szükségük egy kis magányra, a másiktól távol? Egy kis énidőre? 

Kitti előtt olyan anyakép áll, mint aki a viseli mind a főzés, mind a háztartás, mind az egész család terhét. Így nehezen ad teret, saját bevallása szerint, még a segítő kezeknek is.

Közös dolgaik

Kitti elmeséli, hogy Ricsi nagyon igényes saját környezetére, de annak rendezését nem elvárja a másik embertől, hanem ez az ő dolga. 

„Ő képes négykézláb járva felmosni a padlót. Egy kicsit ez engem néha frusztrál, mert én úgy tanultam és úgy gondolom, hogy ez a nő dolga. Ennek ellenére nagyon szeretem, amikor meglep egy finom vacsorával, amikor fáradt vagyok, mert nagyon szeret a konyhában tüsténtkedni és ezzel nekem kedveskedni. De amikor én vagyok a konyhában én azt szeretem gyorsan, egyedül intézni.” 

Ricsi pedig szeret szerelme keze alá dolgozni, figyelmességből – egészíti ki gyorsan.

Csak nyíltan

Most már őszintén vállalják érzéseiket, mondják, még akkor is, ha ez a kívülállóknak kicsit olaszosnak is tűnik. Bár arra igyekeznek figyelni, hogy munkahelyükre ne vigyék be a magánéletüket 

„Néha bejövök ide, kapok egy csókot és megyek tovább” – érzékelteti Richárd a mindennapokat. 

Figyelnek rá, hogy egymás munkájába ne szóljanak bele, hiszen más-más a feladatot végeznek az irodán belül, Ricsi a toborzással foglalkozik, Kitti pedig katonai igazgatási és személyügyi feladatokat lát el. 

A bajtársak

Minden kolléga szurkol ennek a kapcsolatnak, egy ideje már fel sem tűnik, hogy ők egy párt alkotnak, tejesen belesimulnak a mindennapi életbe. Kis civódásuk, élcelődésük az iroda mindennapjainak elengedhetetlen részévé vált – állítja a Miskolci Toborzó Iroda egyik munkatársa.

Generációs probléma

Véleményük szerint nagyon nehéz manapság párt keresni, találni és a megfelelő párt kiválasztani is. A seregben, ha valakit elvezényelnek (távolabbi városba, bizonytalan időre) akarva-akaratlanul is összekovácsolódik az adott társasággal vagy egy számára szimpatikus személlyel. A közös munka, közös érdeklődés és a közös helyszín ezen sokat segít. A Honvédség nagy közösség, ahol mindenféle ember megfordul és talán a hasonló értékrendű emberek hamarabb egymásra találnak – gondolkodik hangosan Ricsi.

Az őrmesterek egyetértésben zárják gondolataikat: 

 – jelentik ki határozottan.