2023.04.30. 09:14
A zene fiatalon tart - találkoztak az egykori miskolci lemezlovasok
Most nem előre, hanem vissza, de nem is egy órát, hanem 30 évet tekertek azon a bizonyos órán, hogy megidézzék a a legendás miskolci bulik hangulatát, egy Miskolc Disco 80’s Emlékbulival.
Gonosz Sándor, Mátrai László, Köteles Sándor, Csorba Sándor, Rinder György, Szûcs Nándor, Simon Péter, Vadászi Gábor
Fotó: Vajda János
Visszarepítettek a nyolcvanas évek miskolci bulijaiba az akkor divatos szórakozóhelyek lemezlovasai. Most újra együtt, egy helyen, a Block Bistroban pörgették a lemezeket. Legendás klubok, a Juno, a Kupola, a Tokaj, a Szikla, a Sörgödör, Coctail Club ’92, Vasas, János Pince, Zöldfa, Diófa, Katowice hangulatát, akkori zenékkel, az akkori lemezlovasok, akkori látványvilággal próbálták visszahozni.
Mint NánDJ-től megtudtuk, illusztris társaság jött össze, élén a legidősebbekkel: Dj Rinder Gyurival (János Pince) és Dj Vadászi Gabival (Juno). De eljött még, az PopSimonnal (Juno), Dj Köteles Sanyi (Sörgödör), Dj Gonosz Sanyi (Vasas), Dj Alex (Kupola Disco), Dj Mátrai Laci (Bükkszentkereszt).
A kezdetek
A lemezlovasok nosztalgiával gondoltak vissza egykori útkeresésükre és munkájukra. Elmesélték, hogy 1970-75 környékén kezdődött Magyarországon a lemezlovasok első szárnypróbálgatása. Itt, Miskolcon legtöbben már az iskolában is stúdiósként zenéltek, így lett a zene központi elem az életükben. Egyikük Jugoszláviából hozta a lemezeket és másolták egymás között, hiszen egy új lemez nagyon drága volt - mondták. De akkor nagyon jól lehetett keresni ezzel a tevékenységgel.
Karrierjüket ugyan megszakította a katonaság, de utána is visszatértek a zenéléshez. Abban az időben az határolt be minket, hogy milyen zenénk volt, nem lehetett ugyanis mindenhez hozzájutni, meséli NánDJ. Jugoszláviából, a „ kis nyugatról hoztuk be a zenéket, határon csempészték át a lemezeket a különböző rádiókba is – mondta.
Szó esett rádió műsorokról, zenei szerkesztőkről a nosztalgiázás közben. És kuriózumként megemlítettek egy miskolci zenei szerkesztőt is, aki élésen él a lemezlovasok emlékezetében, ő Bély Katalin volt, aki az Edda basszusgitárosa is volt abban az időben.
Ízlésformálók
Mint mondták, mindannyiuknak megvolt a a saját zenei ízlése és hozzá a saját közönsége, ami mostanra teljesen megváltozott, mert azt várják el, hogy a lemezlovasok teljesen kiszolgálják az egyre furcsább zenei ízlésű közönséget. Most már nem kíváncsiak arra, hogy a lemezlovasok mit tudnak, hanem azt várják, amit ők hallani szeretnének.
A társaságból már csak páran zenélnek aktívan és már teljesen átalakult a feladat is. Már rendes felvezetése, felkonferálása nincs az előadóknak és a daloknak, legtöbbször nem tudja a közönség, a hallgatóság, hogy milyen zene szól, egyszerűen csak hangulatot fokoznak a mai DJ-k.
Mint mondták, a régi érzések még vissza-vissza térnek egy-egy felkérés alkalmával, de már napi szinten nem csinálnák újra. Életüknek abban a szakaszában a zenélés jelentett számukra minden, mégis mára, el tudták engedni.
Elidegenedés
Tapasztalatuk alapján, a mai fiatalok már nem is járnak közösségbe és szórakozó helyre sem. Azt mondják, más világ volt az, és más értékrendszer is uralkodott.
Egy vidám, egy jókedvű élet volt. Alakítottuk a fiatalok életét, rengetegen találtak párra a mi bulijainkban. Akkor még kulturált szórakozás volt
- mondták.
Főállás mellett, majd azt kiváltva szórakoztatták az embereket abban az időben. Többségük még vizsgázott is, hogy zenét szolgáltathasson. Emellett pedig előre be kellett jelentkezni, hogy hol és mikor fognak zenélni, vagy közvetítői díj ellenében mehettek bulit csinálni. Most viszont - mesélik szomorúan - bárki zenélhet.
Eszközök
Ők annak idején még kazettákkal kezdték és azokat másolták egymás között. Persze ma is lehet másolni, de jogdíjat kell érte fizetni - hangsúlyozták. A felszerelést pedig vagy maguknak csinálták, szerelték össze vagy később már a hely biztosította, ahova hívták őket.
Abban időben jól kerestek a zenéléssel, de a fizetésük egy jelentős részét visszaforgatták lemezekbe, technikába, hogy minél jobb minőséget tudjanak produkálni.
Felmerülhet a kérdés, hogy rivalizáltak-e egymással, hiszen a szórakoztatás igen behatárolt volt, de elmondásuk szerint erre nem is volt idejük, annyira el voltak saját dolgaikkal, zenéjükkel, saját fejlődésükkel és menedzselésével foglalva, hogy nem nem maradt már a rivalizálásra idő.
A zene konzervál
Sokszor elgondolkodnak azon, hogy hány generáció nőtt fel az ő zenei ízlésükön és akkor elfogja őket a nosztalgia. Három vagy négy generációt is kiszolgáltak, így nem volt ritka, hogy ismerték egy lányok édesanyját is. Állítják, a zene fiatalon tartja az ember, ez egy olyan életérzés, hogy aki nincs benne, fel sem tudja fogni, ez egy nagyon különleges konzerváló eszköz, a zene és a zene szeretete, mert a zene az kell – állítják.
A legendás lemezlovasok állítják, ők azért csinálták, mert szerettek örömet okozni másoknak a zenével. Akkoriban a diszkós akkor is jó volt, ha valójában elég gyengén muzsikált, de olyan társadalmi megbecsülése volt, amely egy különleges státusszá emelte.