Felkészült a kihívásokra a megye gazdasága

A lokálpatrióta gazdaságpolitikában, a hazai vállalkozások támogatásában látja a fejlődés kulcsát Bihall Tamás, akit megerősített elnöki tisztségében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (BOKIK) pénteki tisztújító küldöttgyűlése.

Az Északnak adott interjújában a régi-új elnök Borsod-Abaúj-Zemplén gazdasági életének jövőjéről szólva azt is elmondta: az elképzeléseik megvalósításában partnerre találtak az országot jelenleg vezető politikai erőben.

Ehhez kapcsolódva kiemelte a duális képzés bevezetésének jelentőségét és a „Szakképzés 4.0” stratégia kidolgozását, amelynek célja, hogy a szakmatanulás perspektívákat kínáljon. Álláspontja szerint ugyanis a megye gazdaságának fejlettségi szintje egyes térségekben már megfelelő lehetőségeket kínál a fiatalok számára.

A kamara elnöke szerint eldöntött tény, hogy Északkelet-Magyarországnak Debrecen lesz a vezetője, hiszen elképesztő mennyiségű befektetői tőke érkezett oda az elmúlt években. Mint mondja: ebben a sajátos helyzetben azért kell felszállni

a „debreceni gyorsra”, hogy ki tudjunk állni saját értékeink védelmében.

A pénteki tisztújító küldöttgyűlésen – amelyen részt vett Dunai Péter, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára is – megválasztották a testület elnökségét és elnökségi tagjait, akiknek megbízatása a 2020–2024-es kamarai ciklusra szól. A küldöttek általános alelnöknek dr. Barkóczi Istvánt választották. Az alelnökök Kiss László (ipari tagozat), Tóth László (kereskedelmi tagozat), Kovács J. Attila (kézműipari tagozat) és Derczó István (szolgáltatási tagozat) lettek.

Egyedüli jelöltként, kihívó nélkül indult a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöki posztjáért a tisztújításon Bihall Tamás. Az újraválasztott kamarai vezetővel a politika és a gazdaságirányítás kapcsolatáról, ezzel összefüggésben a megye gazdasági életének jövőjéről beszélgettünk.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara legutóbbi negyed évszázadának története az ön nevéhez kötődik. Elégedetten dőlhet hátra, hogy a következő négy évre is elnöknek választották?

Megtisztelő számomra, hogy a kamarai tagvállalatok képviselői bizalmat szavaztak nekem. Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan típusú munkát végezhetek, amelyben a napi operatív teendők ötvöződnek a tervezéssel, a vállalkozások szakmai képviseletével, a kamarai testületek koordinálásával. Ezért az eltelt negyedszázad egyetlen napján sem éreztem, hogy belefáradtam volna a feladatokba. Amíg a bizalom tart, és az ambícióim is lehetővé teszik, folytatni szeretném ezt a munkát. Jó érzéssel tölt el, hogy olyan nagy, országos feladatok találnak meg, mint a szakképzés fejlesztésében való vezetői szerep, hiszen a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnökeként valamennyi fontos fórumon részt veszek, tárgyalok az állam, a minisztériumok vezetőivel, a gazdaság és az intézmények képviselőivel. Hasonló sikernek élem meg a Széchenyi-kártya fejlődését, hiszen a kezdetektől, tehát 2001-től részt veszek ennek a programnak a folyamatos fejlesztésében. Mára ez az egyik legelismertebb pénzügyi termék a piacon. A felsorolt feladatokat nem tudnám megfelelő hatékonysággal végezni, ha a kamarai és a vállalkozói munkám nem lenne harmóniában. Azért, hogy ez így lehet, hálás vagyok a családtagjaimnak, akik az általam képviselt cégek operatív vezetését végzik. Összességében azt tudom mondani – természetesen kellő szerénység mellett –, hogy elégedettségre igen, megelégedettségre nincs okom, hiszen ez a munka folyamatos megújulást követel. Nagy öröm számomra, hogy mindennap kiváló emberekkel találkozom, akiknek a lendülete, tenni akarása átsegít a problémás vagy nehezebb helyzeteken, és mindenkor inspirációt ad.

A mostani a nyolcadik választás, amelyen ellenfél nélkül indult…

Azt gondolom, ez elsősorban annak köszönhető, hogy a kamarai ügyek rendben mennek. A küldöttgyűléstől szeptember 25-én kapott felhatalmazás 2024-ig szól, és örülök, hogy megkaptam ezt a bizalmat. A mi világunk más, mint a politika, igaz, a kamarában is vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, de összességében a gazdaság stabilitása a testület életében is visszatükröződik. Európai gyakorlat, hogy vannak évtizedekig a posztjukon dolgozó elnökök, például Lengyelországban és Szlovákiában is ismerek ilyet. Ahogy említettem, a gazdaság szereti a stabilitást, pláne, ha rendben mennek a dolgok.

Ha már a politikát említette: milyen a kamara kapcsolata a politikai szereplőkkel?

Majdnem minden időszakban voltak jó pillanatok. Az Antall-kormánynak például a kamara számára történelmi érdeme, hogy 1993 decemberében letette az asztalra a kamarai törvényt, aminek köszönhetően erős jogosítványokkal bíró köztestület lettünk. Ugyan a szocialista kormány majdnem ellehetetlenítette a kamara működését, de 2002–2010 között a szakképzés területén próbáltak partnerek lenni a gazdaság kiszolgálása érdekében. Meg kell mondjam, az elmúlt tíz év volt a kamarai élet legvirágzóbb időszaka, mert hozzánk hasonlóan az Orbán-kormány is a hazai vállalkozások érdekeinek védelmét tartja szem előtt, patrióta gazdaságpolitikát folytat. Fontos az is, hogy a duális képzés bevezetését is az Orbán-kormánnyal együtt tudtuk megvalósítani.

Nem lehetett egyszerű a dolga az elmúlt huszonöt évben, hiszen kormányzati ciklusonként más-más folyamatok alakították az ország gazdaságpolitikáját.

A kamarának, ha el akarja érni a céljait, mindig együtt kell működnie a kormányokkal, hiszen csak az országot vezető hatalommal együtt tud gazdasági ügyeket intézni, támogatásokat elérni, vállalkozói érdekeket képviselni, vitatkozni. Természetesen – azzal együtt, hogy az értékrendünk sok tekintetben megegyezik – a jelenlegi kormánnyal is vannak vitáink, de ezeket nem a nyilvánosság előtt folytatjuk le.

A jelenlegi politikai kurzussal összehangolt munka volt a szakképzésnek a gazdasági célokhoz igazodó legutóbbi átalakítása is. Milyen szempontból könyveli el ezt sikernek?

Teljes mértékben, hiszen a kamara és a kormány együttműködése hozta el a jogszabályi rendszer megváltoztatását a duális képzés rendszerében, és teremtette meg a vállalati hátteret ahhoz, hogy az országban mintegy 10 ezer vállalkozás vesz részt a gyakorlati képzésben. A „Szakképzés 4.0” elnevezésű stratégiával azt szeretnénk elérni, hogy a szakmatanulás még vonzóbb legyen a fiatalok körében, és megszűnjön az a társadalmi közfelfogás, ami a kétkezi munkát lenézi. A világ sokat változott: a technológiai korszerűsítésnek köszönhetően az ipari üzemek ma komoly tudást és felkészültséget várnak el, amiért cserébe nagyobb anyagi megbecsülést is kínálnak. A legjobb szívvel tudom ajánlani ezért minden fiatalnak, hogy bátran forduljon a szakképzés felé, mert a technikumok ma a gimnáziumokkal versenyképes iskolák, és jó alapot biztosítanak a szakirányú továbbtanuláshoz a felsőoktatásban.

A megyék 2019. évi rangsorában Borsod-Abaúj-Zemplén a havi nettó átlagkeresetek szerint a 15. helyen áll. Hogy lesz ebből vonzó perspektíva egy fiatal számára?

Árnyalja a statisztika mutatta képet, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén az egyik legbonyolultabb szerkezetű megye. Vannak fejlett ipari zónái, amelyek fel tudják venni a versenyt Győrrel vagy Székesfehérvárral is, de vannak fehér foltok. A vállalati top 100-ban Miskolc, Tiszaújváros és Kazincbarcika térsége vezet, a fennmaradó helyeket Sárospatak, Mezőkövesd, Sátoraljaújhely, Szerencs és Ózd viszi el, viszont vannak járások, ahol egy cég sincs olyan helyzetben, hogy megyei szintű eredményt tudna felmutatni. Ennek ismeretében nehéz bebizonyítani, hogy megyénkben is elérhető olyan színvonalú jövedelem, minőségi munkahely és megfelelő lakókörnyezet, ahol színvonalas életminőségre lehet berendezkedni. Amíg négyszeres a különbség az ausztriai bér és a hazai között, a külföldi munka vonzó lesz a fiatalok számára. De ha csak kétszeres lenne az eltérés, már nem biztos. Ebből kiindulva a kamara ajánlást fogalmazott meg a vállalkozások felé, hogy emeljék a bérköltségüket, mert ha nem teszik, nem lesz munkaerő, amire hosszú távon számíthatnak. Felméréseink egyébként azt mutatják, hogy nemcsak a jövedelemviszonyok, hanem a munkahelyi légkör tekintetében is pozitív változások történtek: bővül a dolgozói juttatások köre, a munkaadók igyekeznek segíteni a munkavállalók családját, szélesítik a szabad­idős, rekreációs kínálatot. A gazdaság fejlettségi szintje szerintem – a megye fejlettebb térségeiben – már megfelelő lehetőségeket kínál nálunk is a fiatalok számára.

A rendszerváltás utáni vesztes pozícióból sikerült nagyot lépni előre, de a vírushelyzet mégiscsak megmutatta a gyenge pontokat. Mennyire találja sérülékenynek a megye gazdaságát, ellent tud állni egy elhúzódó vírusválságnak?

A ’90-es évek első felében közel 100 ezer munkahely szűnt meg a megyében. Az áttörést a nehézipari szerkezet átalakítása és egy új típusú gazdasági erő, jellemzően az autóipari beszállítók megjelenése hozta el. A BorsodChem és a Mol Petrolkémia továbbra is szilárd bástyája az ipari termelésnek, emellett több százra tehető azoknak a helyi kis- és középvállalkozásoknak a száma, amelyek piacképes termékkel és szolgáltatásokkal működnek. Nagyjából 2015-ben érkeztek az első pozitív számok a gazdasági teljesítmény növekedéséről, ami azt mutatta, hogy 25 év alatt a sereghajtók közül a középmezőnybe kerültünk. Az egy főre jutó ipari termelésben 2019-re a 4. helyre jutottunk, a beruházási teljesítményben pedig az 1. helyre. Vállalkozóink derűlátására jellemző, hogy a mostani pandémiás időszakban meghirdetett versenyképességi beruházási programra megyénkből érkezett a 4. legtöbb pályázat, ami több tízmilliárd forintos fejlesztést generál. A megye gazdasági szerkezete ma jó állapotban várja a kihívásokat, és nem gondolom, hogy a következő években visszacsúszna ebből a stabil középmezőnyi helyzetből.

Optimista várakozás, de vannak szektorok, amiket most „földbe állított” a járványhelyzet. Átvészelheti az idegenforgalom és a kiskereskedelem az elhúzódni látszó krízist?

Az idegenforgalomban és a vendéglátásban a hangulat májusban valóban hihetetlen depressziós volt: eltűntek vendégek, senki nem utazott, mindenki bezárkózott. Volt, aki elküldte a dolgozóit, volt, aki tovább küzdött, de a nyár javarészt visszahozta az életerőt. Ugyan a második hullámban is visszaesés várható a szektorban, de a lokálpatriotizmus reményeim szerint segít majd a helyzet átvészelésében. Ma már tudatosabban fordulnak a magyarok a hazai felé a vendéglátóiparban is, még ha egy pandémiás helyzetnek kellett is eljönnie ahhoz, hogy felfedezzék az itthoni ízeket, természeti tájaink példátlan szépségét. Az idegenforgalmi ipar a totális összeomlást elkerülte, mára a cégek 80 százaléka stabilan működik. A kamara a maga eszközeivel igyekezett elérni a bértámogatási rendszer fenntartását, hiszen kulcskérdés a jó munkatársak megőrzése, nélkülük nagyon nehéz lenne újraépítkezni. Ha sikerül megőrizni a minőségi munkaerőt, akkor 2021-től esélyünk van arra, hogy az élet visszaálljon a régi kerékvágásba. Az idegenforgalomban érdekelt cégek 20 százaléka azonban továbbra is bajban van, sajnálatos, de ezek egy részét valószínűleg el fogjuk veszíteni. Ezzel szemben a kereskedelmi forgalom a 2019-es jó évhez képest is emelkedett, bepótolták az emberek, amit tavasszal kihagytak: vásárolták az iparcikket, a ruházatot, a műszaki termékeket, és nem csökkent az élelmiszer-forgalom sem.

A szeptemberben megalakított északi gazdaságfejlesztési zónában egy csoportba került Miskolc nagy riválisával, Debrecennel. Versengenünk kell egymással, vagy ki kell egyeznünk?

Debrecennel egy időben fej fej mellett haladtunk, sőt volt esélyünk arra, hogy be is előzzük, de mára ez a mérkőzés eldőlt: Északkelet-Magyarországnak Debrecen lesz a vezetője. Az elmúlt években oda összpontosult a hazánkba érkezett nemzetközi tőkének több mint a fele, ami elképesztő koncentráció. Álláspontunk az, hogy a „debreceni gyorsvonatra” föl kell ülni. Együtt kell működnünk, ki kell használnunk a városok viszonylagos közelségét, ugyanakkor ki kell állnunk saját értékeink mellett. Debrecen műszaki felsőoktatása például most a nulláról építkezik. Nem lenne szerencsés, ha kiszippantanák Miskolc tradicionális műszaki felsőoktatásából a legjobb szakembereket.

Mi lehet a borsodi megyeszékhely szerepe a zóna hat megyét felölelő gazdasági szerkezetében?

Miskolc jó adottságú város, nem kétséges régiós szerepe, és ennek bővítéséről nem szabad lemondanunk. Ki kell használni a Miskolc–Kassa autópálya megépítéséből adódó lehetőséget, amelyre alapozva akár logisztikai központ is lehet a város, mintegy folytatva egykori kereskedővárosi hagyományait. Álláspontom szerint Miskolcnak ebben az összefüggésben kell pozicionálnia magát, és a gazdaságfejlesztési zóna, a kreatív régió ehhez jó kiindulási alap. A kamara azt képviseli, hogy nem egymás ellenében kell projekteket begyűjtenünk, hanem dönteni kell a szakosodásról, arról, hogyan erősíti egyik térség a másikat.

Mi az az egyéni arculat, amiben nem lehet konkurenciája Miskolcnak?

Olyan gyorsan változik a világ, hogy erre nem igazán lehet választ adni, hiszen felbukkanhatnak olyan új szakmák, iparágak, amikről most még nem is tudunk. A gazdasági racionalitás alapján induljunk ki abból, amiben most erősek vagyunk. A vegyipar és a gépipar a talapzat, ami ha jól működik, húzza a megyét. Támogatnunk kell a startupcégeket, az innovációban gondolkodó vállalkozásokat, amelyek képesek áttörést hozni az iparban. Ezek mögött ott lehet az egyetemi kutatás-fejlesztés, a tervezett ­Science Park, ami fontos állomás lehet a vállalati és egyetemi kapcsolatok elmélyítésében. A szolgáltatási szektort sem zárnám ki ebből, hiszen az idegenforgalmi lehetőségeink páratlanok. Tokaj-Hegyalja borturizmusában például olyan fejlesztési program körvonalazódik, amely erős pontja lehet a megyei idegenforgalomnak.