2007.12.06. 06:38
Sokféleképp, ugyanazzal
<p>Még nem tudhatjuk, hány kívánság ölt "csomag" formát, s kerül a közös "Segítünk" nyomán a karácsonyfák alá, de máris sikerült örömet szereznünk. Pusztán azzal, hogy szerepeltek a gyerekek az újságban, s a Boonon. <STRONG>Szalóczi Katalin jegyzete.</STRONG></p>
Nevelőszülőknél lévő gyermekek számára ,,akciózunk" az idei karácsonyon. Még nem tudhatjuk, hány kívánság ölt ,,csomag" formát, s kerül a közös ,,Segítünk" nyomán a karácsonyfák alá, de az első visszajelzések szerint máris sikerült örömet szereznünk. Pusztán azzal, hogy szerepeltek a gyerekek az újságban. Hogy az osztálytársak is büszkék rájuk: ,,Láttam a fényképedet az újságban!"
Persze, ahányak, annyifélék, s annyiféle az ,,előéletük". Van köztük, aki tudatosan nem hordozza a terhét, nincs emléke bántalmazásról, éhezésről, csak épp tudat alatt egész életére kihat, hogy akár évekig nem volt kinek kimondani: Anya. És még most sem feltétlenül biztos a nyugalom. (Nem csak arra gondolok, hogy olyan gyerekkel is találkoztam, akit az iskolában rendre megalázott a ,,tanító", csak azért, mert ,,intézetis"! ) Olykor a ,,természetes" családdal való kapcsolattartás kavarja fel őket, olykor az elválás a végre szerető nevelőtől, ha akad egy örökbefogadó.
Nem a csomagokon múlik hát az örömük. De azon is. Eleve a feléjük forduláson. Zsoltit az újságcikk után a hozzá hasonlóan nagyothalló gyermekek szülei hívták meg Mikulásra. Ugyanőt és Jancsikát egy speciális terápiával gyógyítaná egy gyógyúszó... És gyógyít mindenki más is, aki csatlakozik hozzánk. Méghozzá a leghatásosabb gyógyírral: a szeretettel.
- Szalóczi Katalin -
Kapcsolódó cikkek:
