Olvasói levél: „A begyemben van a tojás”

Nekem is „a begyemben van a tojás”, ahogyan azt egy levélírójuk írta nemrégiben. Egyetértek vele, csak én eddig nem írtam levelet erről. A tojás ára 20-22 Ft volt nyáron, amikor azt mondták (hiteles?) emberek, hogy karácsonyra meg fogja haladni az 50 forintot. Ez ugyebár 250 százalékos növekedés lett volna, ha megvalósul. Ezt még az egyszerű emberek sem hiszik el, még akkor sem, ha közgazdászok, jeles élelmiszertermelő és élelmiszeripari szakemberek, feltűnési viszketegségben szereplő politikusok hangoztatják. Az utóbbiak szerint a hatalom megragadásához nagy és annál is nagyobb „verbális durvaságok” szükségesek, lehetőleg sokszor, hogy az istenadta nép – nagy számuk miatt – ne is emlékezzen arra, hogy egy-egy pillanatban (a múltban) milyen bornírtságok hangzottak el. Le a kalappal Kiss Miklósné előtt: ő emlékezett, sőt a véleményét is megírta. Tisztelet a szerkesztőjüknek is, aki a sorokat méltatta, és elismerte, hogy szándéka ellenére a jövő téves megítélésében, az olvasók tévedésbe ejtésében közreműködött. Nemcsak a tojás áráról van szó. Egyesek emlékeznek ennél sokkal súlyosabb nagyotmondásokra is. Pl. az egészségügyi dolgozók 400 százalékos fizetésemelése, amit már az elhangzása pillanatában sem vett senki komolyan, mégis 3-4 hónapig ismételgették. Ezeknek a dolgoknak a Rekordok Könyvében lenne a helyük, csak egy a baj: Guinness-rekordok csak olyan esetekben hitelesíthetők, ha az emberi lehetőségek határát jelentő teljesítményekről van szó. Tehát könnyen elért rekord nincs. Ezért is várhatók a jövőben hasonló felületes, természetes politikai könnyedséggel, mosolyogva kimondott jóslatok olyasmire vonatkozóan, amit aztán hatelemis lakosságunk egy része fenntartások nélkül el is foga, és hiába érzi a másik fele nevetségesnek vagy könnyfakasztónak. Hogy miért írtam le mindezt? Azért, mert ez év januárjától nyugdíjas vagyok, és a járadékom igen csekély (62.518 forint). Ennél százezerrel is több lehetne, ha az utolsó néhány évet (7-8 év) a négyszeresével veszik figyelemben a „nyögdíjam” megállapításánál. Ugye, értik?

Osváth Lászlóné
Miskolc