Alföldi László: Negyven év a köz szolgálatában

Alföldi László, megyei aljegyző nyugdíjba vonulása előtt több mint két évtizedet Miskolc állományában, s közel húsz évet Borsod-Abaúj-Zemplén megye hivatalánál töltött el osztályvezetőként, majd 1995-től jelenlegi beosztásában.

Borsod Online: Milyenek voltak az első tapasztalatok, legkedvesebb emlékek, amikor pályája elején bekerült a közigazgatás rendszerébe ?
Alföldi László: Bevallom, amikor 1965-ben gyakornokként beléptem az épületbe, s a hátsó lépcsősoron felmentem a második emeletre, igen csak nehéz volt levegőt venni… s nem csak az emeletek magassága miatt. A pályám úgy alakult, hogy közgazdászként világ életemben tervezéssel, fejlesztésekkel foglalkoztam. A városházán nagyon szép feladatot jelentett Miskolc fejlődésében, gyarapodásában való részvétel. A megyeházán különös öröm volt számomra – a testületek munkájának segítése keretében – több külföldi (amerikai, angol, holland stb.) kutatóintézettel való közös megyei gondolkodás. Hasonló élményt adott jónéhány kormányelőterjesztés összeállításában való részvétel. Ilyen volt a kisérleti program, a megyei integrált program és több – ma is működő – szervezet megalakítása, az ÉRÁK, a Munkaügyi Tanács, a Fejlesztési Ügynökség, az alapítványi és vállalati szervezetrendszer, például a BORSODKOMM létrehozása.

BOON: A hosszú időszak alatt számos a térség szempontjából jelentős feladat megoldásában részt vett, miként látja - a sokszor megfeszített - munkájuk hatását ?
Alföldi László: Néhány dolog sikerült, de összességében – már ami az eredményességet illeti – hiányérzetem van. Úgy vélem, a megye gazdasága ma valamivel jobb helyzetben van, az infrastruktúra, az életviszonyok viszont rosszabbak annál, mint ahogy sokan hisszük. Ezt egy példával tudnám illusztrálni. Tavaly az Országgyűlés 31 mutató alapján újból meghatározta a kistérségek fejlettségi szintjét, s ez alapján a kedvezményezettek besorolását. Az egyik mutató a foglalkoztatottságot takarja. Népszámlálási adatokat is felhasználva kiderült, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye 15 kistérségéből 10-ben a foglalkoztatott nélküli háztartások aránya eléri vagy meghaladja az 50 százalékot. Tehát a családok felében nincs hivatalos kereső. Ez a 10 térség így lett tagja az ország 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségének. Tudom, hogy a probléma megoldásában a megyei önkormányzat szerepe egyre kevesebb, lehetősége kisebb.

BOON: Az mozgalmas aktív életszakasz után hogyan készült a nyugdíjas évekre, milyen tervei vannak az elkövetkezendő időszakra ?
Alföldi László: Mindenképpen hiányozni fognak a kollégák, az a szellemi légkör, amely sokszor stimuláló hatású volt a legnehezebb időszakokban is. A szakmától nem szeretnék elszakadni a továbbiakban sem. Most, hogy átnéztem az elmúlt évek anyagait rájöttem: többet kellett volna publikálni. Igyekszem ezt az elmaradást behozni, feldolgozni az 1990 óta felhalmozódott anyagot. A Fejlesztési Tanácsban év végén jár le a megbízatásom és az ÉRÁK-ban is van még tennivalóm. A magánéletben, ahogy eddig is sok időt fordítok majd családomra. Feleségemmel, két gyermekünkkel, öt unokánkkal továbbra is számos élményekben gazdag közös programot bonyolítunk le. A szokásos „megyejárásainkra” még több idő jut, ilyenkor ötletszerűen elindulunk és gyönyörködünk szűkebb - tágabb pátriánkban. Megállunk, ha valami látványosság vagy esetleg egy focipálya kerül utunkba. Ekkor az unokáké a főszerep, ha van ellenfél vidáman rúgják a bőrt. Az évente megismétlődő közös nyaralásunkkor összejön a nagy család és egy hetet, tíz napot együtt vakációzunk.
Bevallom azt is, hogy ma már nem csak felfelé, hanem a lépcsőn lefelé haladni is egyre nehezebb az embernek. És nem csak a lépcsők száma miatt.

P.Gy.