Itt a tavaszi palántaszezon

Javában benne vagyunk a veteményes szezonban. Az idejekorán elültetett zöldségmagvak ilyenkor már kibújtak a földből és az úgynevezett melegkedvelők ültetése is igencsak időszerű. De az egyes zöldségeket mikor és hogyan érdemes szaporítanunk? Az egyiket miért magról, a másikat miért palántáról? Ehhez ad információkat Bálint György, azaz Bálint gazda

A palántázásnak az a célja, hogy a növények a kiültetés időpontjában már nagyok legyenek, így hamarabb teremjenek. Ha tél végén paradicsommagot vetnénk, és a mag kicsírázna, akkor a gyenge növényke hamar elfagyna. Ha pedig csak később, a meleg áprilisban csírázna ki, akkor májusban még apró lenne, legfeljebb nyár végére teremne paradicsomot. Az üzletekben vagy piacon kapható palántát persze szintén magról nevelik, de ezt melegházban, ügyesen, profi kertészek teszik.

Magról kelők

Zöldségnövényeink nagy része magról szaporítható, például szabadföldi vetéskor ebben az esetben már rögtön a végleges helyére kerülnek a növények. A magról kelő zöldségek közös jellemzője, hogy rövidebb tenyészidejűek és hidegtűrőbbek, mint palántás testvéreik. A magvetés legfontosabb paraméterei a helyes  vetési idő, a megfelelő vetésmélység és a vetés mód megválasztása. Ennek tudnivalóit az apró trükkök a kiskerti vetéshez cikkünkben már össze is foglaltuk, de segítségünkre lehet a vetőmagos tasakok hátoldala is. Tipikus magról kelők: répa, retek, borsó.

Palántások

Tavasszal palántát kell nevelnünk azoknak a zöldségeknek a magjaiból, amelyek hosszú tenyészidejűek és melegigényesek. Ha akkor vetnénk a magjukat, amikor a talaj már kellően felmelegedett, akkor a növények csak későn fejlődnének ki, a termésük pedig csak nyár végén (vagy talán még akkor sem) érne be.

A palánták nevelésével tehát a tenyészidőt rövidítjük, előbbre hozzuk a betakarítást, és nem utolsósorban területet és munkát takarítunk meg – főleg, ha a piacon vesszük meg az egészséges palántákat. A palántanevelés azonban hátrányokkal is jár, például nagyüzemi előállítása elég költséges, ráadásul a tűzdeléskor és átültetéskor, a kézbe vett növények könnyen megfertőződhetnek. Ez gyakran a palánták pusztulását okozza. Mindenképp palántanevelést igényel: a fejes káposzta, a kelkáposzta, a karfiol, a dinnye, a paprika, a paradicsom és a tojásgyümölcs.

Milyen legyen?

A palánta zömök legyen, nem megnyúlt, a levelei (minimum 4-5 lomblevél) legyenek sötétzöldek, frissek, a szára vastag, erős, a gyökérzete dús, fehér. A kiültetésre érett paprika, paradicsom, uborka palántán lehetőleg legyen egy-két virág is. Május közepétől ültethető szabadföldbe a gyakran már virágzó paprikapalánta.

„Bármilyen jó minőségű palántát ültetünk, eredmény csak akkor várható, ha a helyét alaposan előkészítjük, vagyis ősszel felásott, megtrágyázott talajba ültessük a palántát ügyelve arra, hogy olyan mélyen legyen a földben, ahogyan a palántaágyban állott – mondja a szakember. – Kivétel a paradicsom , az kerülhet mélyebbre. A kiültetett palántát azonnal, alaposan be kell öntözni.”
Ha májusi, talaj menti, hajnali fagyok fenyegetnek, akkor a palántákat papírsüveggel, agyagcseréppel, a föld felkupacolásával kell megvédeni, majd a levegő felmelegedése után öntözéssel, könnyen felvehető műtrágya kiszórásával kell segíteni a palánták növekedését.

A palántázás ideje

Április elejétől ültethetők a káposztafélék, majd a spárga, április közepétől kikerülhetnek a paradicsompalánták, a karalábé. Május elején a zeller, spárga; Pongrác (május 12.), Szervác (május 13.) és Bonifác (május 14.) vagyis a fagyosszentek elmúlásával az összes melegigényes, érzékenyebb palánták  (paprika, uborka, dinnyfélék, tökfélék) is kikerülhetnek szabadföldbe