Postaládánkból: 78 éves vagyok, 42 év 111 napom volt bedolgozva...

Nagyon szeretem olvasni a Szólástér rovatot. Sok értelmes, okos, megfontolt gondolat van benne, de vannak akik a párthoz kapcsolódnak. Nemes Gábor április 10-én arról írt, hogy milyen most a kormánynak, hogy a vizitdíj megszűnt. Én azt mondom, hogy bízzuk ezt a kormányra, mert az ő feladata, hogy hány katonát küldjön ki Afganisztánba vagy Irakba, hogy ezek hány milliárdba kerülnek, ezt nem bízzák a kisemberre.

Engem inkább az én és hasonló embertársaim baja foglalkoztat. 78 éves vagyok, 42 év 111 napom volt bedolgozva, amikor nyugdíjba mentem. Ez idő alatt megszakítás nélkül vonták a nyugdíjjáradékot. Ez időben keveset voltam táppénzen, nem úgy, mint most, amikor állandóan orvoshoz járok. Ez nem csoda, mert 26 éve cukorbeteg vagyok, térdprotézisem van, csontritkulásom, de ezen kívül még sok más problémám is van, és ezek a betegségek mind sok pénzbe kerülnek. Ami furcsa, hogy a cukrosoknak nem kellett ugyan vizitdíjat fizetni, de bevezették a dobozdíjat, amit a mai napig is fizetni kell, mert azt nem szüntették meg – lehet, hogy elfelejtették, de az is lehet, hogy nem is akarják megszüntetni. Én arra szeretnék Nemes Gábor úrtól választ kapni, hogy ki a szegény – én, vagy azok, akik milliárdokat osztogatnak egymásnak, és azt mondják, hogy ez így van rendjén. Ahogy ezt csinálják, az nekem roppantul nem tetszik.