Lehettem volna focista is akár

Persze mondhatnák, hogy ha tényleg akkora tehetség voltam, akkor úgyis felfedeznek, de az igazság az, hogy egy szakadt legelőn rúgtuk a bőrt és edzőnek vagy megfigyelőnek nyoma sem volt, aki felfedezett volna minket. Mert az edzők nem járnak le legelőre, amit a tehenek naponta kétszer átvonuláskor telehintenek lepénnyel. (Szegény Béci haverom, gyakorolta a becsúszó szerelést, bokától a feje búbjáig tehénszaros lett, utána ezt annyira nem erőltette.) Néha bemásztunk az iskolába a beton kézilabdapályára, de onnan meg az iskolaigazgató kergetett el minket, mert nem volt kedve kétnaponta a biztosítóhoz és az üvegeshez rohangálni. Hát a focikarrierünknek gyorsan vége is szakadt, maradt a vérre menő kétkapuzás a tehénlepények között és a futás a diri elől.

Miskolcon nincs hely arra, hogy a deszkások, korisok, bringások gyakoroljanak, vívhatják a napi csatáikat a tereken a közterület felügyelőkkel, vagy kimehetnek a vasgyárba és teleszívhatják tüdejüket porral és egyébbel. Vannak ma már olyan cégek akik támogatják az extrém sportok művelőit, azok kijárnak versenyekre, netán terekre és keresik a tehetségeket. Egy adott márka a sportszerével indít a versenyeken egy versenyzőt, és mindenki jól jár, mert a srác azt csinálja, amire mindig is vágyott, pénzt is kereshet vele, profi sportoló válik belőle, a gyártó meg reklámhoz jut ezáltal.

Csupán egy normális hely kellene, ahol sportolhatnak és még az is lehet, hogy pár év múlva egy újságíró megkérdi az egyik innen indult tehetséget az egyik verseny után, hogy honnan jött. És ő azt fogja mondani, hogy Miskolcról.

(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ötévesen TSZ-elnök akartam lenni, mert azt láttam, hogy nem dolgozza magát agyon. Na mindegy ez csak adalék, de nem minden esetben jó ez a támogatás, még szerencse, hogy nem raktak alám egy traktort...)

- sothis -

Kapcsolódó cikk:

• Miskolci Hősök tere: deszkások, korisok kontra közterületisek