A 12 pont

Most, 160 évvel később „a pénzügyi válság következtében kialakult helyzet” kivédése miatt szükséges megszorítások szerepelnek benne. Micsoda különbség! Ráadásul ismét nem mondjuk meg az igazat, csak a valót. Igazából azt a látszatot keltjük, hogy amit valóban tapasztaltunk és átélünk, az tőlünk függetlenül, külső körülmények szerencsétlen egybe esése miatt következett be. Húsz évvel ez előtt „A magyar szocializmus válsága” c. nekrológ szerzője legalább kendőzetlenül leírta: a válság egy sok összetevős folyamat végkifejlete, s a helyzettől, körülményektől függ, mennyi idő alatt lesz nyilvánvaló. A válság szakadékká mélyült repedés a tervek, ígéretek, vágyak és a hétköznapok között…

Aki a tényleges ok- és okozati összefüggéseket keresi, az vegye elő az újságokban 20 évvel ezelőtt megjelent és a mostani olvasói leveleket. Nem túlzás, ha a bibliai Jeremiás siralmaihoz hasonlítom őket. Mire szüljünk felelősséggel gyermeket? Ehhez előbb a lét emberi feltételeit kellene biztosítani! (l988). Itt nálunk van 1500 hektár szántó, ember magasságig érő gazban, senki nem műveli. Mindenki munka nélkül van … (2000) És így tovább. Folytatásos rém regényt lehetne belőlük írni. Még akkor is, ha a hibát mindenki másban keresi és mennyiben látja kilátástalannak saját és valamennyiünk jövőjét.

Ami pedig a megoldás kulcsaként meghirdetett nemzeti csúcsot illeti, nekem ismételten Churchill egyik sokszor idézett híres mondása jutott eszembe: „Ha egy problémát meg akarok oldani, akkor megoldom. Ha nem akarom megoldani, létrehozok egy bizottságot”.

Végül emlékeztetni szeretnék mindenkit a húsz év előtti nekrológ utolsó mondatára: „A valóság, az igazság megfogalmazásának kísérlete is cselekedet, nélküle a társadalom szegényebb lesz, az élet sivárabb, az ember cselekvőképtelenebb.

(Kiss József Miskolc)