Minden ötödik borsodi idős

Nincs abban semmi meglepő, hogy megyénk is öregszik. Úgy történik ez, hogy az idősek – a statisztika a hatvan évet jelöli meg korhatárként – száma szinte pontosan annyi volt ez év elején, mint hat évvel korábban. Vagyis: fogynak a fiatalabbak. Például azért, mert elmennek. Vagy az ország más tájára – illetve külföldre –, vagy örökre „mennek el”.
Minden ötödik megyénkbeli idős. Közöttük pedig, ahogy „felfelé megyünk”a korfán, mind nagyobb a nők aránya. Az asszonyok tovább élnek.

Nehezen, nehezebben

Hogy élnek megyénk idősei? Erre nincs egzakt válasz. Vannak viszont ismereteink, benyomásaink, élményeink. És ezek alapján (is) tudjuk: a túlnyomó többség nehezen, nehezebben, mint szinte bármerre az országban. A szubjektív megítélés persze nem feltétlen vág egybe a valósággal, mert vannak imponáló – ma még(?) imponáló – adatok az idősek ellátásáról, az őket szolgáló ellátórendszerről. Ezek tényleg dícséretesek, örömteliek, bár tudjuk, jóval több férőhelyre lenne igény a bentlakásos szociális intézményekben, és alighanem azok is többen lennéek, akik szívesen vennék a házhoz vitt ételt, akik örülnének, ha idősek nappali otthonaiban kapnának lehetőséget társaságra, nyugalomra, biztonságra.

Kívül maradtak

Néhány, kerekített szám: 2000-ben az úgynevezett szociális alap- és nappali ellátás keretében 7900-an voltak, akik csak étkezést kértek, illetve kaptak. 2006-ban 10 ezren. 2000-ben a tartós bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó szociális intézmények száma 61 volt, 2006-ban 68. A 61-ből 36 volt az önkormányzati intézmény, a 68-ból 40. Az ellátottak száma 2000-ben 4900, 2006-ban 5460. Körülbelül négyötödük önkormányzati intézményben kapott helyet. Ők, és akik „kívül maradtak”, valószínűleg nem tudták (volna) megfizetni a magánellátást.

Hogy hányan és milyen körülmények között élnek családban, vagy éppen egyedül, hány időst látogat több-kevesebb rendszerességgel hozzátartozója – nem feltétlen restségből, hanem sok esetben inkább anyagiak hiánya miatt ritkán –, arról nem készül felmérés.
Amit látni: az állam igyekszik, az önkormányzatok akarnak. Több, kevesebb eredménnyel. Egyre nehezebb feltételek mellett. A bőrünkön érezzük.