Szélsőséges evidencia

A Szakasz című film elején van egy mondat: "a pokol az értelem tehetetlensége". Valahogy a híreket olvasva így érzek a szlovák reakciókkal kapcsolatban a dunaszerdahelyi rendőrattak kapcsán. A hülye is látja, hogy semmi sem indokolta a rohamrendőrség bevetését a magyar szurkolók ellen, de a szlovák vezetés nem hajlandó beismerni, hogy ennek semmi értelme nem volt. Persze azt nem mondhatják, hogy az igazi ok abban keresendő, hogy folyamatosan attól tojnak, hogy a magyarság lerohanja a Felvidéket és bekebelezi a Csallóközt. Azt se mondhatták, hogy meg akarták mutatni, hogy ki a Jani. Nehogy már valaki magyar zászlót lengessen büntetlenül Szlovákiában. Aki ezt megteszi, azt leverik. Kemények…

Olyan mintha szlovákok ott maradtak volna valahol a ’40-es években és a csehekkel kötött második házasság válópere után, egész egyszerűen ott folytatják a külpolitikájukat, ahol ötven éve abbahagyták. Megörökölték nagyapáik félelmeit és ugyanazt a kisebbségi komplexust, ami átitatta őket, mióta megvolt Trianon.

Persze mindez nem vonatkozik a teljes felvidéki szlovákajkú népességre (errefelé nem divat a Benes dekrétum féle kollektív bűnösség), de egyre inkább terjed az ebből is fakadó gyűlölet. Jól eladható populista maszlag, na meg össze is fogja a sovinizmus a nemzetet, megvan a közös ellenség, lehet összebújni a nem létező ellenség elől. Rá lehet kenni a magyarságra a mindennapi szívást. "Bedöglött az autó. Biztos magyar gyárban készült!Grrrrrrrrrrr!" És a hétköznapi gyűlölettel, az össznemzeti kisebbségi komplexussal a nacionalista, szélsőjobbos Slota és népi zenekara (Szlovák Nemzeti Párt) már ott is termett a szlovák törvényhozásban. Azóta kormányszinten van a magyarság elleni gyalázás, a szlovák miniszterelnök, pedig attól félve, hogy Slotáék kilépnek a koalícióból lapít, mint a sár a fűben. Mióta Barroso kijelentette, hogy a szlovák rasszizmus belügy, azóta Fico csipája is kinyílt, néhanapján odaszól magyar partnerének, de a kemény mondatokat rendszerint ráhagyja koalíciós partnerére.

Mára már megszokott lett arrafelé kormányszinten a magyarokat szidni és afféle másodrangú állampolgárként kezelni a magyar kisebbséget. Nem is igazán értik, hogy milyen jogon mer feljelentést tenni egy magyar lány (Malina Hedvig), amiért megverik a nyílt utcán szlovák nacionalisták. A magyar és egyes szlovákiai lapokban ilyenek jelennek meg: Miért van tele hibákkal a rendőrségi vizsgálat? Miért vágják össze a magyar szurkolókat egy focimeccsen a kommandósok? Értetlenül állnak a szlovák vezetők a kérdőre vonások előtt. Ami számukra evidencia (hogy a magyarok Szlovákiában csak másodrendű állampolgárok és kevesebb jog jár nekik lásd: Benes dekrétum) az számunkra érthetetlen.

Kérdéses, hogy mi a helyes válasz a külügyminisztérium és a magyarság részéről a bicskanyitogató északi szomszéd tetteire mondataira. A zászlóégetés nem az, az ő szintjükre lecsúszni szintén nem, viszont a beletörődés szintúgy nem járható út.

Talán az egymás kölcsönös tiszteletében, az egyenrangú párbeszédben és az európai normák betartásában lehetne megtalálni a közös utat (Romániával való kapcsolatunk, jelentősen feljavult mióta Vadim Tudor eltűnt a süllyesztőben és beindult a normális párbeszéd), de félő, hogy amíg Szlovákiában a jelenlegi kormány lesz hatalmon, és a magyarellenességre úgy tekintenek, mint elfogadott irányzatra, addig nem fog felhangzani közös fohász a békés egymás mellett élésért, mert lóval nehezen lehet imádkozni.

Kapcsolódó cikkek:

Nézze meg a videókat: