Szalmaerőmű: lenni, vagy nem lenni...

Szerencs városa beváltotta

ígéretét, amit

Rónavölgyi

Endréné polgármester a

Tokaji Történelmi Borvidék

Világörökségi

Egyesületének január 9-i

közgyűlésén tett, azaz

újratárgyalja az

önkormányzati testület azon –

decemberben hozott – döntését,

miszerint kezdeményezi a város

kilépését a

világörökségből.

Ennek megfelelően a januári

önkormányzati ülésen a

képviselők úgy határoztak,

2010. január 31-ig felfüggesztik a

kiválást kezdeményező

határozatot. Az indoklás szerint

„az elmúlt hetekben történt

egyeztetések bizakodásra adhatnak okot,

amíg azonban nem születnek új,

Szerencs érdekeit is figyelembe

vevő rendelkezések, addig

fenntartják a

világörökségből

történő kilépési

szándékot”. Mint megtudtuk, a

testület egy ellenszavazattal döntött a

kilépés

felfüggesztéséről,

miközben több jelenlévő

képviselő nem vett részt a

voksolásban.

Túlmutat az ügyön

Mint ismeretes a tokaji

világörökségi

területtel kapcsolatos – ma már

igencsak szerteágazó –

problémahalmaz egyik fő pontja a tervezett

szerencsi szalmaerőmű léte, avagy

nemléte. Ezt volt a

középpontjában annak az

UNESCOVilágörökség

Bizottsága számára

készített jelentésnek is, amelyet

a napokban (Észak-Magyarország, 2009.

február 3-i szám, 1. oldal) hozott

nyilvánosságra a

Világörökség Magyar Nemzeti

Bizottsága (VMNB). A bizottság

szerint: „a Tokaji Történelmi

Borvidék Kultúrtáj

világörökség helyszín

kiemelkedő egyetemes értékeinek

megőrzése szempontjából a

Szerencs város területén

megvalósítani tervezett, nemzetközi

szinten is szokatlanul nagy

szalmatüzelésű

erőmű-beruházás számos,

részben az adott

világörökségi helyszínen

túlmutató problémát vetett

fel”. A jelentés pontokba szedve elemzi az

erőmű hatásait (ez a mellékelt

táblázatban olvasható

részleteiben). A lényeg, hogy a

bizottság szerint egy kisebb erőmű

építése –

kísérleti jelleggel – indokolt

és annak működése nyomán

szerzett tapasztalatok alapján 5 év

múlva lehetne dönteni a hogyan

továbbról.

Ellenző és

támogató

Májer János,

Tokaj polgármestere, a Tokaji

Borvidék Világörökségi

Egyesület elnöke elmondása

szerint már akkor tiltakozott a szerinte

„részrehajló” jelentés

elküldése ellen, amikor az még

titkosítva volt, s tiltakozását

elküldte dr. Mezős

Tamásnak, a VMNB elnökének

is. Májer János álláspontja

az, hogy a jelentés precedens

értékű. „Ha egy

kultúrtájon lehet

szalmatüzelésű erőművet

építeni, ami UNESCO-védelem alatt

áll, akkor bárki bármit

építhet a nemzeti parkokban, a

tájvédelmi körzetekben, vagy

akár a NATURA 2000 által

védett területeken. Bármilyen

törvényre hivatkozni pedig hiteltelen,

hiszen a Világörökségi

Törvény éveken keresztül

történő elmulasztása nem a

történelmi borvidék bűne, hanem

a jogalkotóké. Az egyesület

elnöke tiltakozásul közvetlenül

az UNESCO-hoz akar fordulni, mert attól is tart,

hogy bármilyen méretű

erőmű engedélyezése

„feléleszti a szlovákok

erőmű építési

szándékát

Tőketerebesen”.

„Mindaz, ami a

világörökségi

állapotjelentésben szerepel, csak

javaslat.” Ezt már

Rónavölgyi

Endréné, Szerencs

polgármestere mondta, aki

kezdeményezőjeként

természetszerűleg az

erőműépítés

pártján áll, amelyet mint

munkahelyteremtő beruházást is

emleget. „Az építkezést nem

függesztettük fel – tette hozzá

–, de az ellenzők a japán

pénzügyi befektetőt

távozásra

kényszerítették a projektből,

így újabb szakmai és

pénzügyi partnert kellett keresnie a

beruházónak. A jogerős

építési engedély 49,9

megawattos erőmű

létesítését teszi

lehetővé. Ennek bármilyen

megváltoztatása gyakorlatilag új

engedélyezési eljárást

vonna maga után...” Rámutatott,

hogy az erőmű már meglévő

iparterületen létesül, így

„az nem játszik közre a

világörökség

felszínborításainak több mint

százéves múltra visszatekintő

változásaihoz”.

Egy-egy mondat

Mezős Tamás, a

Kulturális

Örökségvédelmi Hivatal

elnöke:
„Az elmúlt esztendő nagy

eredménye, hogy a

világörökségi helyszínen

nem történt helyrehozhatatlan

változás.”
Fejérdy Tamás, a

Világörökség Magyar Nemzeti

Bizottsága

titkárságvezetője:
„Az UNESCO

Világörökség Bizottsága

a jelentés alapján dönt

arról, szükséges-e a

világörökségi helyszín

további megfigyelése, esetleg

újabb jelentés

benyújtása.”
Rónavölgyi

Endréné, Szerencs

polgármestere:
„A szalmatüzelésű

erőmű kérdése

rávilágított arra, mennyire

szükség van egy

világörökségi

törvényre, illetve egy kezelési

tervre.”
Májer János, a

Tokaji Borvidék

Világörökségi

Egyesület elnöke:
„Logikusan felmerül a

kérdés, hogy a Kulturális

Örökségvédelmi Hivatal

valóban

örökségvédelmi-e, s

egyáltalán nemzeti-e?”

Más helyszínen?

Szádváry Gyula, az

abaúji Baktakék

település alpolgármestere a

Szerencsagora internetes

levelezőrendszerünkön szólt

hozzá a szalmaerőmű

témájához. Írása

szerint: „Jöjjenek Baktakékre

és tárgyaljunk. Egy ilyen

kapacitású erőmű

létesítéshez nálunk is

találunk megfelelő helyet.”

Ajánlások a

szalmaerőmű-beruházáshoz

– Szerencsésebb megoldás lenne az

erőműépítés

ütemezett megvalósítása,

amely szerint az első ütemben az egyik

erőművi blokk épülne csak meg.

Működésének hatásait

mintegy 5 éven keresztül a

beruházó és a

világörökségi helyszín

kezelésében érintett civil

szervezetek közösen monitorozhatnák,

és az így nyert tapasztalatok

figyelembevételével születhet

döntés az erőmű második

ütemének mikénti

megvalósításáról.

– A szalmatermelés nem lehet

kizárólagosan energetikai

célú, ezért a gabonaszalmát

a jelenlegi gabonatermő területeken –

mint a gabonatermelés másra már

nem használható

melléktermékét – kell

előállítani. A tényleges

erőművi kapacitást az

üzemeléshez szükséges

mennyiségű gabonaszalmának a

terület mezőgazdasági

adottságaihoz és a szalma környezeti

terhelés szempontjából

racionális távolságban

rendelkezésre álló

mennyiségéhez kell igazítani.

– A szalma erőműbe

szállítása a leginkább

környezetkímélő módon,

vasúton történjék. Ennek

infrastrukturális feltételei az

erőmű és a

szalmagyűjtőhelyek esetében

egyaránt adottak. Amennyiben nem a vasúti

szállítás valósul meg,

akkor a szalma közúti

szállítása a lehető legkisebb

mértékben érintse a

világörökségi területet,

tehát a világörökségi

területeket elkerülve, délről

és nyugatról

történjék.

– A tervezett beruházás

megfelelő tájba illesztése

igazodjék az épített- és

természeti környezet adottságaihoz;

a zavaró látvány

elkerülésére alkalmazott

tájépítészeti

megoldás a térségre jellemző

honos és koros növényeket

alkalmazzon.

– Az energiafű felhasználása

kerülendő, tekintettel annak több ponton

még tisztázatlan ökológiai

hatására és lehetséges

humán-egészségügyi

kockázatára. Az energiafű

részletes ökológiai, botanikai

palinológiai-allergológiai,

vizsgálata elengedhetetlen. Esetleges más

mezőgazdasági melléktermékek

égetése külön vizsgálat

eredményei alapján történhet.

Értékvédő

lehetőségek

– a világörökségi

(kultúrtáji) értékeket

kamatoztató idegenforgalmi fejlesztések:

kulturális turizmus és a

kapcsolódó kistermelői

hálózat megerősítése

és továbbfejlesztése;

– a felhagyott szőlőterületek

művelésbe vonása és a

hagyományos szőlőművelés

elterjesztése és

fenntartása;

– a hagyományos tájfajták

ismételt elterjesztése;

– a táji, tájképi

értékek jobb

érvényesülését

szolgáló

tájrehabilitáció (tájsebek

rekultivációja); a

légkábelek földbe helyezése a

legnagyobb látványértékkel

bíró területeken;

– a történetileg kialakult

bányászatnak a kultúrtáj

fenntartása szempontjából indokolt

mértékű fenntartása;

– a hagyományos kézműipar

támogatása;

– a beavatkozást igénylő

épített kulturális és

természeti-táji értékek

állagmegóvása,

felújítása; az

építészeti környezetnek a

hagyományokra épülő

továbbfejlesztése.

Szaniszló Bálint

Kapcsolódó cikkek:

• Fentebb dől

el?

szalmaerőmű, kazincbarcikai

kórház

lehet az erőmű

vizsgálják a szalmaerőmű

hatásait