Jabil: "A tudásfejlesztésben látjuk a jövőt"

- Két hónappal azután, hogy a Jabil

900 dolgozójának nem hosszabbította

meg a szerződését, mi az aktuális

helyzet a gyár életében?

- Azt gondoljuk, túl vagyunk a gazdasági

válság sötétebbik

időszakán. Egyrészt a

meglévő partnereinktől új

termékek gyártására kaptunk

megrendelést. Olyan termékek ezek,

amelyeknek az európai piaci

pozíciója a recessziós

időszakban is viszonylag kevéssé

esett vissza. Ismét

lehetőségünk van egy abszolút

high-tech készülék

gyártására. Egy új okos

telefonról van szó, amely

kategóriájában prémium

terméknek minősül.

Másrészről már

beszélhetünk arról, hogy

ősztől egy teljesen új vevő is

érkezik a tiszaújvárosi

gyárba. Mostanra

visszarendeződtünk oda, ahol tavaly

ősszel voltunk. Akkor azt láttuk, hogy

új termékek, új

technológiák jönnek a gyárba,

amelyek körülbelül 3100-3500 fő

munkahelyét biztosítják.

Nagyjából ez az a

létszámszám, amelyen a gyár

gazdaságosan tud működni.

- Ezek szerint a jelenlegi létszámot

tartják a közeljövőben is? A

Jabil meglehetősen „hektikus”

munkaadó hírében áll. Mi az

oka ennek?

- A „közeljövő” az

elektronikai ipar területén

körülbelül negyed évet jelent -

ennyit látunk nagyjából

tisztán előre. Ezzel a modellel kell

működnünk, ez pedig

részünkről

szükségessé tesz egy rugalmas

létszámgazdálkodást. Ami

azt jelenti, hogy nagyon gyorsan képesnek kell

lennünk felvenni akár ezer embert, ha pedig

a megrendelések száma csökken, akkor

ugyanilyen gyorsan csökkentenünk kell a

létszámot. Ez egy nagyon sajátos

vállalkozás abból a

szempontból, hogy mi csak

„lekövetjük” a piacot,

befolyásolni nem tudjuk. A korábbi

rendszereink jóval lomhábbak voltak, mint

a mai. A külső szemlélő

számára érthetetlennek

tűnhet, hogy a Jabil egyszer elküld

kilencszáz embert, aztán két

hétre rá háromszázat

fölvesz. Azonban, ha nem ezt tennénk, akkor

nem tudnánk közben „pénzt

csinálni”, és ha tartósan

nem tudunk, akkor a tulajdonos elviszi a gyárat

olyan helyre, ahol erre képesek. Ez ennyire

egyszerű.

A reagálási

képességünk a korábbi

évekhez képest nagyságrendekkel

javult, ami viszont kívülről

nézve azt jelenti, hogy most már nem

félévente növünk és

csökkenünk, hanem szinte hetente. Ez

elkerülhetetlen, mivel az a

pénzmennyiség, amiért dolgozunk,

hónapról hónapra csökken az

árverseny következtében. Csak a

béren, a rendszereken tudnak a márkanevek

spórolni, illetve azokon a cégeken,

amelyek mögöttük állnak, ilyen

például a Jabil is.

- Az elbocsátások kapcsán

időről-időre felröppen a

hír, hogy a Jabil is átköltözik

Ukrajnába.

- Ezek a vállalkozások nagy

valószínűséggel megmaradnak

egy városban mindaddig, míg

képesek tartósan „pénzt

csinálni”. A másik ilyen

tény, hogy a Jabil-nek itt még

van bizonyos adókedvezménye, és

amíg ez él, addig a tulajdonos nem fogja

elmozdítani. A harmadik, talán

legfontosabb tény pedig az, hogy a

Jabil-nek jelenleg a

tiszaújvárosi a legnagyobb

méretű európai gyára a

divízión belül. Emellett az egyetlen

közép-kelet-európai gyára is.

Ettől csak jóval drágább

nyugat-európai gyárai vannak a

cégnek. Azokban ráadásul a

regionális kiszolgálás a

jellemző, mert ott van rá igény.

Például egy francia

autógyártó, vagy egy olasz

telekommunikációs cég mindig is

igényelni fog egy közelben lévő

beszállítói gyárat. Ezek

azonban szűkülő piacok. A nagy volument

igazából egy viszonylag olcsó

helyen, amilyen Tiszaújváros,

kell, hogy előállítsák.

Tőlünk keletebbre is vannak Jabil

gyárak, de azok nem a mi

divíziónkba tartoznak,

továbbá a

munkaerőköltség csak az egyik

üzleti faktor a

mérlegelésnél. Ettől van

jó néhány sokkal fontosabb

szempont. Az egyik ilyen a technológiai

tudás faktora. E tekintetben Kelet-Európa

öt-hat év

lépéshátrányban van

hozzánk képest - ahogy annak

idején Közép-Kelet-Európa

lépéshátrányban volt

Nyugat-Európához képest. Azt

gondolom, minimum öt évig a keletre

tolódás nem igazán fog

felmerülni, mivel legalább ennyi időre

van szükségük keleti

szomszédainknak, hogy felnőjenek a

technológia követelmények

kielégítéséhez.

Nyilván a stratégiánkban gondolunk

arra, hogy ez az öt-hat év el fog telni,

és igyekszünk jobban

felkészülni erre az időszakra, mint

anno Nyugat-Európa.

- Mi az, amivel hosszabb távon is itt

tartható a gyár?

- Rendkívül sok energiát és

pénzt fektetünk

Tiszaújvárosban a

tudásfejlesztésbe. Részben

nyertünk erre a célra uniós

pályázati pénzeket, részben

saját forrásból az elmúlt

két év során egy-egy

esztendőben több pénzt

költöttünk képzésre, mint

azt megelőzően öt év alatt

összesen. Ezt a tendenciát folytatni

szeretnénk: például most, amikor

kicsit meg kellett húzni a

nadrágszíjat, mindenből

visszavettünk, kivéve a

képzésre szánt

pénzekből. Nem volt kérdés,

hogy az eddig elindított képzési

programokat nem szabad leállítanunk vagy

lelassítanunk, mivel a

tudásfejlesztésben látjuk a

jövő lehetőségét.

Másrészt

technológiafejlesztésbe is kezdtünk,

ami bizonyos szempontból rossz hír,

hiszen ezzel majd az emberi munkaerő egy

részét kvázi robotokkal

váltjuk fel. Nekünk viszont a

következőt kell mérlegelnünk:

vagy foglalkoztatunk tartósan mondjuk

kétezer embert a háromezer helyett,

és nekik biztosítva látjuk öt

évre a munkáját, vagy maradunk a

magasabb létszámnál, de akkor

rövid időn belül senkinek sem lesz

munkája, mert akkor valóban elmegy a

gyár keletebbre. Tehát számunkra a

lecke nem arról szól, hogy tartsunk-e meg

háromezer ötszáz munkahelyet - a

következő öt évben

valószínűleg nem fogunk tudni

megtartani ennyi embert. Viszont a megmaradó

kétezer ember életszínvonala

jelentősen javulni fog, hiszen magasabb

tudású embereket magasabb bérrel

alkalmazunk. Ráadásul ennek a magasabb

tudásnak a megszerzését

saját költségünkön mi

biztosítjuk a dolgozóink

számára. Ez a mi

befektetésünk. Minőségi

váltásra készülünk,

és a korábban nagyon specializált

tudás helyett olyan tudású

embereket kell képeznünk, akik sokkal

több mindenhez értenek. Akiben megvan a

hajlam és a képesség, hogy

tanuljon és szélesítse

tudásbázisát, az tartósan

itt tud maradni. Már most elmondható,

hogy egy „benchmark” gyár, azaz

mintagyár vagyunk: vannak olyan

módszerek, gyakorlatok, olyan tudás, ami

Tiszaújvárosban

fejlődött ki, és a világ

különböző részeiből

jönnek ide, hogy elvigyék más

Jabil gyárakba is ezt a tudást.

Ez a tény is biztosítja a gyár

tartós ittlétét. Emellett a

gyárral szembeni

megelégedettségnek vannak egészen

konkrét jelei mind tulajdonosi, mind vevői

oldalról.