Megszületett B-A-Z megye legerősebb rendőre!

A versenyzők egymás után hajolnak le

a hatalmas vasrönkhöz, majd emelik a magasba.

Egyszer, kétszer, háromszor.... sokszor.

A szpíker egyben döntnök lehet, nem

minden nyomást fogad el: „Egy pillanatra

uralni kell a helyzetet!” – mondja, azaz

meg kell fönn tartani a súlyt. Én

pedig arra gondolok, bizony, egy ekkora erővel

rendelkező rendőrnek ugyancsak

uralkodnia kell magán, a helyzeten, hogy ne

váljon hátrányára az ereje.

Nyomban meg is kérdezem a mellettem

álló egyik versenyzőt, jól

gondolom-e.

– Szerintem nagyon is fontos, hogy erős

legyen egy rendőr, már csak

azért is, mert a bűnözői

körökben is szokássá

vált, hogy konditerembe járnak.

– Na de korántsem minden

rendőr erős – feszegetem.

– Hát az biztos – mondja,

elnézést kér,

odébbáll, mert hamarosan ő

következik.

Határon túl necces

Mellettem marad viszont a barátnője.

Ránézésre aligha az

edzőteremben ismerkedtek meg.

– Én egyáltalán nem

sportolok – erősít meg. –

Számomra még nézni se jó,

látni a fájdalmat az arcukon, ahogy

szenvednek.

Az után is érdeklődöm, vajon

tetszenek-e a túldagadó izmok.

– Van egy határ, amin túl

már necces. A barátom a határon

van. Viszont az jó, hogy biztonságban

érzem magam mellette – mondja, de

már fordul is el, mert a kedvese

következik, ezúttal egy vasszerkezetre tett

Suzuki hátulját kell

emelgetni-letenni időre. Meg is dicsérik,

ő csinálja eddig a legszebben.

Mikor kipihegi magát, elárulja, a

kiírásban ugyan szerepeltek a

versenyszámok, de hogy igazán mit kell

csinálni, azt itt mutatták meg neki.

Ki ezt emel, ki azt

Megéhezem, egy hatalmas lángossal a

kezemben odakéredzkedek egy asztalhoz.

Így fürdőruhában nehéz

megítélni, rendőrök

közé keveredtem-e. Mindenesetre nem

versenyzők, bár ők is emelgetnek.

Söröskrigliket. Egyikük felveti: nem az

autó hátulját kéne

emelgetni, hanem az elejét. Az a

súlyosabb, ott van a motor. Aztán

arról diskurálnak, hogy ilyen izmok csak

szerektől lehetnek. Volt egy ismerősük,

aki hirtelen abbahagyta, aztán úgy

leeresztett, mint egy kipukkadt lufi.

„Savanyú a szőlő”,

gondolom, s az első két

versenyszámban vezető Majoros

Árpádhoz lépek. Ő

talán a legalacsonyabb a 12 versenyző

közül, de nagyon erős.

– Tizenegy éve erőemelek, öt

éve vagyok a

rendőrségnél. Igaz, nincs

rám való konfekcióméret a

rendőrségnél, de megoldom:

varratok. Viszont a munkámnál jól

jön az erő, bár előfordult

már, hogy meg kellett fognom magam.

„Ahá, szóval ott is uralni kell a

helyzetet”, ötlik fel bennem a

párhuzam. Árpádot

a szülei kísérték el.

„Nem először

csinálja”

– A férjem is rendőr volt, a

három fiamból egy hivatásos

katona, Árpád pedig

követte az apját. Van bennem aggodalom, ha

látom verseny közben, de nem

először csinálja, nem egy érme,

oklevele van.

– Van, aki kocsmába jár, van, aki

ezt csinálja, ráadásul a

rendőrnek kell a kondi – mondja az

apa, aki bevallja, aktív korában ő

csak az otthoni munkával

„tréningezett”.

Kérdem a verseny szervezőjét,

Németh Szabolcsot, aki tavaly

az Ország Legerősebb Rendőre

címet nyerte el, (ez adta neki az ötletet,

hogy a bajnokságot a megyében is

meghonosítsa) milyen versenyszámok

lesznek még. Fekvenyomás,

koffercipelés, s vegyes számként

koffercipelés, láb közt

cipelés.

Jól hangik, de nem tudjuk megvárni. A

versenyeredmény után telefonon

érdeklődünk. Németh

Szabolcs rendőrzászlós

büszkén jelenti be:

„Megszületett a megye legerősebb

rendőre: Karcsák

Attila, a Kazincbarikai

Rendőrkapitányságról.”

versenyről

Fővédnökök

voltak: Dr. Vereckei

Csaba r.

ezredes, megyei

főkapitány,

Mészáros KING

László fekvenyomó

világbajnok,

világcsúcstartó,

fekvenyomó

szakágvezető

A verseny helye:

Hejőkeresztúr,

Deep Water Kemping

A verseny ideje: 2009.

július 4.

A verseny jellege:

egyéni verseny,

súlycsoporttól

független

A versenybizottság

elnöke:

Mészáros

László

Tagjai: Németh

Szabolcs, Mengyi

Rajmund (IFSA II.

Osztályú Magyar

Bajnok), Csikós

Lóránt (IFSA

OB IV. helyezett)