ÉM-interjú: Korcsmáros György érdemes művésszel

Korcsmáros György a miskolci színház rendezője (több előadást, a Hotel Mentholt, a Muzsika hangját, az Őrült nők ketrecét, a Charlie nénjét vitte színre Miskolcon) a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díjat vehette át nemrégiben.

Meglepetésként érte az elismerés?

Korcsmáros György: Is-is. A felterjesztésről tudtam, de mivel nem először történt, és soha nem én kaptam a díjat, így már le is mondtam róla. Javarészt az igazgatói munkámmal, és a rendezéseimmel indokolták.

Most Miskolcon rendez. Mi vonzotta a városhoz?

Korcsmáros György: Több dolog. Halasi Imre (a színház igazgatója – a szerk.) réges régi barátom, így nagyon megörültem, amikor hívott. Én magam is voltam vidéken színiigazgató, és szeretem a sokszínűséget, ami ezekre a színházakra jellemző. A merészséget, amivel be meri mutatni például a Paolo Magelli rendezte darabokat, vagy ahogy lenyomja a közönség torkán Gorkij Éjjeli menedékhelyét. És amellett szeretem a közönségbarát politikáját, hogy műsorra tűzi a Hotel Mentholt, a Muzsika hangját, az Örült nők ketrecét.

Mindhármat ön rendezte. Csupa vígjáték, musical, komédia, holott klasszikus drámák rendezőjeként is ismert. Nem szeretne Miskolcon is klasszikust rendezni?

Korcsmáros György: Dehogynem. De mint volt igazgató, különösen értem, hogy miért nem rendezek. Nem mindenki tud vígjátékokat színpadra állítani, én értek hozzá. Nem minden jó rendező tud sikeres bulvárt rendezni, én tudok. Rendeztem már máshol a Doktor Zsivagót, a Három nővért, szívesen megcsinálnám újra, de ha az igazgató mással bíz meg, akkor mást csinálok.

Ha választhatna, mit rendezne meg szívesen Miskolcon?

Korcsmáros György: Bulgakov Mester és Margaritáját, arra nagyon vágyom.

Többször említi színházigazgató múltját. Egy időben nagy vihart kavart az ügye, a győri színház igazgatója volt, majd leváltották, arra hivatkozva, hogy egy revizori vizsgálat súlyos gazdasági hiányosságokat tárt fel a teátrumnál. Ön munkaügyi bírósághoz fordult az igazáért, ha jól számolom, ennek közel három éve. Mi lett a per vége?

Korcsmáros György: Elveszettem, ezzel lezárult a dolog. De soha nem fogom jogosnak tartani. Tizenöt évet töltöttem a színház élén, az ország legnagyobb bevételét elérő vidéki színházát hoztam létre, úgy látom, most a miskolci színház ilyen. Aztán az önkormányzati választások után megállapították, hogy többet költöttem, mint amennyi a keretem volt. Ez így van, de ez általános volt a költségvetési szerveknél, a különbözetet mindig a pótköltségvetésből kapta meg az intézmény. Engem igazol, hogy amikor eljöttem, az utódom keretét a duplájára emelték. Amit szabad Jupiternek... én voltam a kisökör. Nem akartak megtartani, ennyi. Ma már így fogom fel.

Mire a legbüszkébb a pályáján?

Korcsmáros György: A választ mindenképp össze tudom kötni a díjjal. Az ünnepségre olyan barátaimat hívtam meg, akikkel az elmúlt 25 évben együtt dolgoztam. A meghívott 140-ből 130-an eljöttek. Ez a legnagyobb elégtétel: szeretnek. Azt hiszem, így volt jó a pályám eddig, ahogy volt. Nem tudnék másképp dolgozni, nem tudnék megalkuvóbb lenni.

Ha egy pályakezdő fiatal önhöz fordulna tanácsért, mit mondana neki?

Korcsmáros György: Ne kezdje el. A színházi élet nehéz sorsot szül. Hiába van a közönségnek igénye, de az egyre jobban rongált, egyre alacsonyabb ingerküszöbű, egyre nehezebb nagyszínházi sikereket elérni. Inkább pinceszínházakban, kis produkciókban érdemes játszani, a kultúra egyre jobban devalválódik. Szerintem mindez a média felelőssége. Vákumban él ma a színész és hihetetlenül rossz anyagi körülmények között. A pályakezdő legtöbbször ingázik, útiköltséget, szállást kell fizetnie, és még élnie is kellene valamiből. Nem akarok nosztalgiázni, de nekünk könnyebb volt, sajnálom, hogy ez lett a vége.

Nem tűnik optimistának...

Korcsmáros György: Nem is vagyok az. De szerencsére most jó feladatokat kapok. Jelenleg a kecskeméti színházban rendezem a Nyomorultak című rockoperát, Miskolcon pedig a napokban ülünk le Halasi Imrével beszélni...

A Miskolci Nemzeti Színház további két művésze is a díjazottak között volt: Halasi Imre színiigazgató Érdemes művész-díjat kapott, Seres Ildikó színész Jászai Mari-díjban részesült.