2010.06.24. 08:47
Nézőpont: Szalmaszáltól a tőkét
<p><em>Tokaj-Hegyalján a borászok és a szalmaerőmű támogatói között válik egyre mélyebbé a lövészárok. Mindenki egyre hangosabban fújja a magáét, egyre magasabb helyeken igyekszik pártfogót találni, de a lényeget nem látja...</em><strong>Szendrei Péter jegyzete</strong></p>
Felvég és alvég. Budapest és vidék. Magyarok és „nem annyira magyarok”. Folytonos vita, állandó feszültség, semmi kompromisszum. Mindenki hajtja a magáét, olyan hangerővel, hogy nem hallja a másik érveit – de nem is kíváncsi azokra.
Tokaj-Hegyalján a borászok és a szalmaerőmű támogatói között válik egyre mélyebbé a lövészárok. Mindenki egyre hangosabban fújja a magáét, egyre magasabb helyeken igyekszik pártfogót találni, de a lényeget nem látja: a hagyományos borkultúra eddig is jól megfért a tájhoz igazodó iparral, s ha okosan csinálnák, ezután is megférne. Mindkét oldal érveit ismerjük: a borász félti azt az egyedülálló környezetet, aminek köszönhetően a szőlőszem aszúvá töpörödik, és félti a kenyerét – az erőmű pártolói viszont azt hangoztatják, a szőlőtőkéken túl is lennie kell életnek, ők munkahelyeket akarnak.
Ezeken kívül is számos érv hangzott már el pro és kontra, voltak tüntetések, ellendemonstrációk, ilyenolyan beadványok, levelek és petíciók, de arról nem hallottunk híreket, hogy a két oldal leült volna egymással – akár egy pohár Tokaji mellé is – és megpróbált volna dűlőre jutni a másikkal, hogy a közös cél, Tokaj-Hegyalja felemelkedése érdekében kompromisszumot kössenek.
Ők sem látják a fától az erdőt – szalmaszáltól a tőkét.
Kapcsolódó cikk:
A tokaji borászok nem követik a hagyományokat?
