Operettes „Kékszakállú”? Csacsiság!

Kerényi Miklós Gábor nagyformátumú zenés produkciók rendezője. S bár pályája egy részében főként operákat állított színpadra, mostani operarendezése többekből meglepődést váltott ki.

- Operettes „Kékszakállút” láthatunk? Netán hiányát érezte az operarendezésnek? Egyféle visszatérés az operavilágba? Hogyan támadt a mostani rendezés ötlete?
Kerényi Miklós Gábor: Az első megközelítés csacsiság. Az ötlet úgy született, hogy Bátor Tamás, a fesztivál igazgatója fölkért rá. Én pedig elvállaltam, hiszen régóta csábít a feladat. Rendezői életem első részében sok operát rendeztem, s tíz évig a Magyar Állami Operaház alkalmazásában álltam. Így mindmáig én rendeztem a legtöbb magyar kortárs operát. (Nem titok, hogy Kossuth-dijam többek közt ezért is kaptam 2008-ban.) Igaz, hogy az utóbbi években, az Operettszínház igazgatójaként musicalelekkel és az operettekkel foglalkoztam, ám mindenfajta zenés műfaj közel áll hozzám.

- Bár Bartók és Puccini művei közel azonos korban születtek, a két szerző stílusa meglehetősen eltérő. A kékszakállút nemigen szokták játszani a Gianni Schiccivel. Most igen. Nem „üti” egymást a kettő?
Kerényi Miklós Gábor: Talán azt lehet mondani, hogy az egyik darab zenéje egy kor befejezését, a másik egy kor kezdetét jelenti. Bátor Tamás ötlete volt a párosítás, amit én is jónak találtam.

- Gondolja, hogy elegendő lesz egy szünet, hogy a közönség hangulatot váltson?
Kerényi Miklós Gábor: Szerintem 25 perc tökéletesen elég az átálláshoz. Megjegyzem: a Gianni Schicci sem egy vérbő vígjáték, sokkal inkább keserű komédia, különösen az én rendezésemben.

- „A kékszakállú” mindenki számára mást jelent. Önnek?
Kerényi Miklós Gábor: Nyilvánvalóan én is egyéni utat járok. Számomra elsősorban azt a jelentést hordozza: nem lehet ajtóstul rohanni a házba, mindennek meg kell adni a maga idejét, módját egy párkapcsolatban. A túl gyors, túl mély egymásba hatolás nem vezet jóra.

- Az ön rendezésében roppant fiatal kékszakállút láthatunk. Ráadásul Cser Krisztián mindössze két évvel ezelőtt azt nyilatkozta: „ ... (főleg basszistaként) elég fiatal vagyok még, így a súlyosabb, idősebb szerepek érthető módon egyelőre nem találtak meg. De nem is vállalnék ilyet, mert sem emberileg, sem hangilag nem tudnám őket megoldani, viszont szeretném majd őket megcsinálni tíz, tizenöt vagy húsz év múlva.” Nos, Kékszakállú egyértelműen érett férfi...
Kerényi Miklós Gábor: Cser Krisztián Hercegként sem öreget alakít, de ez nem azt jelenti, hogy nem élt meg sokat. Judit és az őt alakító Rálik Szilvia érett nő, aki természetesen sok gyengeséggel is rendelkezik. Ám ami meghatározó az én rendezésemben, hogy Juditnak különleges sugárzása, ereje van. Ő a sokkal erősebb.

- Hány „Kékszakállút” látott?
Kerényi Miklós Gábor: Rengeteget.

- A miskolci rendezéseket is?
Kerényi Miklós Gábor: Azokat csak videóról.

- Mennyiben számíthatunk most az eddigiektől alapvetően különböző előadásra?
Kerényi Miklós Gábor: Az én vágyam, hogy sokan nézzék meg az előadást, ne csak egy szűk értelmiség számára szóló új értelmezés legyen. Látványos, népszínházi operát szeretnék, gondolati kalandozást, sok-sok nézővel. Mint amilyen rendezésem a Bolygó Hollandi, a Pillangóasszony, amelyet máig is játszanak a Operaházban, a Hoffmann meséi, vagy Szokolay Szávitrije. Meggyőződésem, hogy a zenés népszínházi előadások lehetnek igazán sikeresek, amelyekben nem csak a zenének és a gondolatnak, de a látványnak is nagy szerepe van. Az utóbbi fontosságának tagadása tévút.

- Hallottam olyan felvetést, miszerint a mű igazi címszereplőjét még nem rendezték meg. Nevezetesen magát a várat. Mit gondol erről?
Kerényi Miklós Gábor: Kérdés, hogy mi a vár? Szerintem ugyanis nem a vár, hanem a herceg a főszereplő. A vár pedig Kékszakállú belső világa, ahová Judit betörni igyekszik. Így a várnak, az egyes ajtók, kapuk megjelenítésének fontos szerepe van a koncepciómban. Izgalmas, szép díszletek lesznek. Értelmezésem szerint például a kincsek a herceg múltjának emlékképei, amelyek sorra felvillanak előttünk, fényképek, kivetített filmek formájában...

- Elkészül egy egyedi produkció. Mindössze egyszeri alkalomra?
Kerényi Miklós Gábor: Remélem, sok-sok előadást ér meg, sok helyről keresnek majd meg bennünket.