Wallenberg: a hiteles operahős

A Miskolci Nemzetközi Operafesztivál fontos küldetése az is, hogy ritkán vagy még soha nem látott zeneműveket hozzon el a közönség számára. Az Észt Nemzeti Opera Erkki-Sven Tüür: Wallenberg című operáját szombaton láthatja először a hazai közönség. Bátor Tamás fesztiváligazgató korábbi sajtótájékoztatókon rendkívüli hatású kortárs operának nevezte a művet. Az opera főhőse valós történelmi alak, Raul Wallenberg svéd diplomata, aki a második világháború utolsó éveiben magyar zsidók ezreit mentette meg a munkatáborok szenvedéseitől és a haláltól. A művet 2007-ben mutatták be először Tallinban, az észt származású zeneszerző,Erkki-Sven Tüür, Amerikától Európáig világszerte ismert muzsikus.

Nem idealizált hős

Az operák és a történelmi személyiségek találkozásáról kérdeztük Bócz Sándor zenetörténészt, aki elöljáróban rámutatott: történelmi személyiségek gyakran jelennek meg zeneművekben, de a Wallenberg különlegességnek számít a sorban. Először is azért, mert a címszereplő egy nem túl régi történelmi kor hőse volt, másrészt pedig azért, mert nem idealizálva jelenik meg az operában (mint egyébként az történni szokott), hanem valóságos történelmi események hiteles szereplőjeként. Igaz, életútjának máig vannak tisztázatlan részletei, mint például rejtélyes halálának körülményei.

A zenetörténész felhívta a figyelmet, a mű mindenképpen különlegességnek számít a zeneirodalomban, hiszen az rendkívül ritka, hogy ilyen közeli kor kiemelkedő személyisége váljon operahőssé. Bócz Sándor nem is tudott említeni ehhez hasonló kortárs operát.

Jók és rosszak

Egy mű jutott eszébe, Sosztakovics Leninről írt szimfonikus kompozíciója, bár ez az alkotás merőben más, mint a Wallemberg, hangsúlyozta, hiszen a szimfonikus zene nem ábrázol jellemet, nem mesél el történetet. Abban csak a dicsőséges zene utal a Lenin köré festett glóriára, ami ma már persze elvesztette az aktualitását, de a zeneszerző saját korában megfelelt az elvárásoknak.

A zenetörténész hozzáfűzte: azért kedvelik jobban a zeneszerzők és szövegkönyvírók a régi történelmi korokat, mert azok már tisztázottak, a kutatásoknak köszönhetően a részleteket sem fedi homály, és hosszú idő távlatából könnyebb megítélni a történelmi személyiségek viselkedését, jellemét, könnyebb eldönteni, ki volt a jó és ki volt a rossz.