Borsodban terem a főfinánc

Milyen szájízzel hagyja itt a regionális parancsnoki széket?

Szabó Zsolt: Majd két évig vezetem a régiós parancsnokságot, úgy érzem, ez az idő alatt is eredményesen dolgoztunk, és ezt a közvéleménynek is be tudtuk mutatni. Jó kapcsolatokat építettünk ki mindenkivel – beleértve a társszerveket és a sajtót is. Jól éreztem magam Miskolcon, szerettem itt dolgozni.

Vannak olyan feladatok, amelyeket mindenképpen véghez szeretett volna még vinni?

Szabó Zsolt: Semmit sem hagyok félbe, ha erre kíváncsi. Az idei évben a fémtörvény változásai jelentettek újabb kihívásokat, de ezeknek is sikerült megfelelnünk. Igyekeztünk ügyfélbarát módon kezelni ezt a kérdést is.

Mi az, amit mindenképpen szeretne az új pozíciójában is érvényesíteni?

Szabó Zsolt: Intenzívebb kommunikációra és kiszámítható, ügyfélorientált hatóságra van szükség. A sajtóval nagyon jó kapcsolatokat sikerült kialakítanunk Észak-Magyarországon, ezt országos szinten is mindenképpen el szeretném érni. Ehhez az itt szerzett tapasztalatokat is remekül fel tudom használni.

Tudja már, mik lesznek a legfontosabb feladatai?

Szabó Zsolt: Az APEH-hal történő fúzió és a törvény által előírt bevételek elérése.

Ha már említette: a VPOP és az APEH egyesítésével új erőviszonyok alakulhatnak ki. Az ezzel járó, elkerülhetetlennek látszó „könyöklés” sem riasztja?

Szabó Zsolt: Már miért lenne az egyesítés miatt feszültség? Szerintem jól meg fogunk férni egymás mellett: aki eddig az APEH-nél dolgozott, az nyilván az adókhoz ért jobban, a pénzügyőrök meg a vámterülethez – csinálja mindenki a maga dolgát, jut feladat mindenkinek bőven.

Nem tart az új kihívásoktól?

Szabó Zsolt: Elég „mozgékony” embernek tartom magam, aki akkor érzi kényelmetlenül magát, ha nincs mit csinálnia, nincsenek előtte új célok. Az eddigi pályám is bizonyíték rá, hogy a gyökeres változások sem idegenek tőlem. Az országos parancsnokság vám- és adó főosztályán voltam csoportvezető, amikor a VPOP humánpolitikai vezetőjévé neveztek ki. Az újfajta feladatok engem inkább inspirálnak, mint megrémítenek.

- Szendrei Péter -