Jó tervek eddig is születtek...

A 2000-ben indult első Széchenyi Tervről jó emlékeim vannak. Egyrészt, mert sok olyan program megvalósult, ami ma is létezik, döntően az idegenforgalom vagy a logisztikai ipari parkok területén. Másrészt az akkori döntéshozók aktívan bevonták a kamarát a döntések előkészítésébe, magam is tagja voltam az egyik bizottságnak és jó dolognak tartom, hogy odafigyeltek a gazdaság szereplőit képviselők jelzéseire. Ezek után kíváncsisággal vegyes örömmel fogadom az új Széchenyi Tervet – jelezte kérdésünkre Bihall Tamás, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, aki egyben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kamara elnöke is.

Mint mondta, a kamara üdvözli azt a szándékot, amellyel a gazdaságba csoportosítanak át közel ezermilliárd forintot. „Azaz a részben szükséges, de ilyen mértékben indokolatlan infrastruktúrális beruházások helyett a gazdaságfejlesztés kerül előtérbe” – magyarázta.

– Fontosnak tartom és a régióban is ezt próbáljuk megvalósítani kamarai kezdeményezésként, hogy a kiemelt területekre fókuszáljunk. A Széchenyi Terv is erre tesz kísérletet a vitaanyag szerint, amit a kamara véleményez a következő hetekben és letesszük az észrevételeinket, konkrét javaslatainkat. Annak különösen örülök, hogy a Széchenyi Terv szerves része a Széchenyi Kártya, ami kiegészítő finanszírozási lehetőséget biztosít már hosszú ideje a kis- és középvállalkozások számára – tette hozzá.

Mint mondta, bár a vitaanyag elkészítésében intézményesen nem vett részt a kamara, de számos bizottságban dolgoztak, s több javaslatuk is visszaköszön a tervben. Összeségében pedig elmondható, hogy főbb elveiben találkozik a kamara elképzeléseivel.

Arra a felvetésre, hogy egy-két elemétől eltekintve nem sokban különbözik az elmúlt években felvázolt gazdaságfejlesztési programoktól, röviden csak annyit mondott: csodák nincsenek.

– Sok újat nem lehet leírni, s nem kell másodjára is feltalálni a spanyol viaszt. Jó tervek eddig is születtek, csak végre logikusan rendszerbe kellene szedni, megnézni, hogy mire és mennyi pénz áll rendelkezésre, s a legfontosabb: végre meg kellene valósítani ezeket a programokat. Persze sok kérdés nyitott azzal kapcsolatosan, hogyan fog ez végigmenni, milyen intézményrendszerekkel, milyen finanszírozási formával és milyel banki háttérel, és a pályázati struktúrát is át kell alakítani. Tény, borzasztóan hosszú folyamat, míg mindennek kézzel fogható eredményei is lesznek, de gyorsan kell lépni, hogy a keleti régiók leszakadását megállítsuk. Erre most meg van a lehetőség, reméljük, forrás is lesz, ami kiegészülhet önerővel és hitelekkel is. De legalább ilyen fontos lenne, hogy a helyi programok, többek között az általunk kezdeményezett regionális gazdaságfejlesztési program is teret kapjon ebben.