Küldjön hírt: A fészekrakósok maradhatnak, nekünk mennünk kell?

"Az avasi fészekrakókkal "kapcsolatos"történetem. Én a miskolci löszfalomlás áldozatának özvegye vagyok. Gyermekeimmel jelenleg (még 2 napig) egy MIK-es lakásban lakunk, melyet 3 hónapra kaptunk  (és meghosszabbítható lett volna amíg elrendeződik az életünk, lakhatásunk). Egy hete kaptam meg a levelet a MIK ZRT-től, mely szerint szeptember 1-jén vissza kell adnunk a lakást. OKA: gyermekem és barátai elkövettek egy-két csínytevést (ebben javarészt a fiam nem vett részt) és ezáltal nem tartottuk be az együttélés szabályait. Ha ez az összes cselekedet megtörtént is (de gyerekem részéről nem) senki nem hívta fel a figyelmemet és nem is segített megoldani. Annyi magánembertől kaptunk sgítséget, itt pedig néhányan pálcát törtek felettünk. Mindent lenyeltem volna (mert mindig van kiút), ha az ellenünk folyó esemény alatt nem neveztek volna idézem"rohadt,mocskos árvízkárosultak"-nak. Mostpedig próbálok albérletet keresni, tankönyvekért rohanni a suliba, dolgozni, évnyitóra készülni és összepakolni mert költöznünk kell! Hosszúra nyúlt ez a történet és még mindent nem is írtam le. Kérdezem én ezek után: mi ki vagyunk lakoltatva a fészerakósok pedig nem? Ezek szerint mi rosszabbak vagyunk náluk! Gyerekem mentségében továbbra is állítom, hogy mindent nem ő követte el és közben azért ő egy lelki sérül kisember. Ezek után csak annyit,örülök hogy élünk,bár az életem egyik fele HALOTT. Köszönöm,hogy leírhattam mindezt ami nyomja a szívemet.