Szendrőládon sem adták fel, sőt!

Nos, a kapu tényleg nyitva áll, kisgyerekek ünneplőben, kezükben virágcsokorral várják a vendégeket. A meghívottak fogadására felsorakoztak a ház dolgozói is: Béres Lászlóné vezető (ő az egyetlen pedagógus, egyébként főállása mellet végzi ezt a tevékenységet, tanítás után, igénytől függően akár este 9-ig), valamint még három hölgy és egy férfi, valamennyien közmunkában tevékenykednek.

– Ez az ingatlan négy-öt éve lakatlan volt, amikor áprilisban felkértek bennünket, hogy tegyük lakhatóvá a kiválasztott gyermekekkel, szüleikkel együtt. De rajtuk kívül is sok segítőnk akadt. Sokan azt mondták, kár a fáradságért, itt úgy sem terem meg semmi – mondja a vezető. Hogy mennyire nem volt igazuk a kétkedőknek, mutatja a takaros ház és porta, a veteményes, sőt a már itt termett, s közös munkával eltett zöldségek.

– Úgy gondoltuk, az ünnepélyes megnyitót akkor tartjuk, ha túl vagyunk a próbaidőszakon. Mostanra kijelenthetjük: a próba sikerült. A kiválasztott, mélyszegénységben élő 20 óvodás és alsó tagozatos gyermek szívesen jár hozzánk, a szüleik is együttműködők, habár eleinte kétkedve fogadták a kezdeményezést. Attól tartottak, a gyerekek nem járhatnak haza. Részletesen leírtuk és elmondtuk nekik, miként zajlik egy napunk, s hogy nem a család ellen neveljük a gyerekeket, sokkal inkább velük együttműködve. Feltételként azt kértük: minden nap jöjjön a gyerek, s bármi gondjuk van a szülőknek, osszák meg velünk.

Megtudjuk, itt nincs tanulás, a Házba tanítás, napközi, illetve óvoda után jönnek a kicsik. S hogy mi egyebet csinálnak?
– Mindent, amit egy optimális családban. Sütünk, főzünk, kertészkedünk, takarítunk, igyekszünk megismertetni, elfogadtatni a szokásokat, az együttélés szabályait. A szülőktől tudom, hogy amit itt úgymond megtanultak a gyerekek, azt igyekeznek otthon is átadni. Például rászólnak a testvéreikre, ha azelőtt kezdenének hozzá az evéshez, mielőtt mindenki szedett volna a tányérjába.

Sorra gördülnek az autók a Ház elé, többek között a díszvendégek: Mádl Dalma a leköszönt, illetve Schmittné Makray Katalin az új köztársasági elnök felesége, valamint Bernáth Ildikó a Nemzeti Erőforrás Minisztérium képviseletében. Őket illetik a virágcsokrok, melyek átadása után a gyerekek kézenfogva vezetik a vendégeket a helyükre. S ezzel nincs vége, a gyerekek, miként jó vendéglátókhoz illik, felsorakoznak, kezükben egy-egy tányér finomsággal. A sort Lakatos Ilonka vezeti, aki így kínálja az első vendéget: „Tessék venni, vakaró, édesanyám sütötte!”

Mint a vezetőtől megtudom, nem csak az ő édesanyja készült a vendéglátásra. Béres Lászlóné minden egyes családhoz maga vitte el a meghívót. Mint meséli, szinte mindenhol az volt az első kérdés: „És én mit vigyek, hiszen üres kézzel nem illik vendégségbe menni!”

A Ház „lakói” is készültek: csillogó szemekkel adják elő gitárkíséret mellett Isten-dicsőítő dalaikat. A csúcspontot azonban a cigány nótára előadott cigánytánc, amit hatalmas jókedv és taps kísér.

Nem jöttek üres kézzel a vendégek sem: a kedves szavak mellett a gyermekek Bernáth Ildikótól játékokat, Schmittné Makray Katalintól pedig egy daloskönyvet kaptak. Mádl Dalma asszony előző héten már járt itt látogatóban, s akkor egy karmelita apáca festményét ajándékozta a Háznak. Két éve kapta, s most úgy ítélte meg: ide a legjobb helyre kerül.

– Csak az idő szab határt annak, hogy milyen meghívásnak teszek eleget. Minden olyan felkérést elfogadok, amelynek alapja a jócselekedet, kivált pedig a cselekvő szeretet. Ilyen a szendrőládi Nemadomfel Ház. Az benne a legcsodálatosabb, hogy fogyatékkal élők adnak másoknak, egészséges gyermekeknek. Biztos vagyok benne, hogy a szálak előbb-utóbb összeérnek, s a szendrőládi példa nyomán létrejöhet egy hálózat az országban – nyilatkozta lapunknak Schmittné Makray Katalin.

Fogyatékosoktól a szegény gyermekeknek

A Nemadomfel Házat a fogyatékos fiatalok által szervezett „Jobb velünk a világ!” 2009-es jótékonysági koncert bevételeiből hozták létre. (Az előző évi koncertet Böjte Csaba gyermekotthonának támogatására fordították.) A példát Böjte Csaba erdélyi napközijei jelentették. Az ingatlant az önkormányzat biztosította, s a helyiek összefogásával hozták rendbe, s rendezték be. Az első közös vacsorának valót is egy kisgyermek hozta otthonról: gombát és sóskát.

A „Jobb velünk a világ!” rendezvénysorozatot a Nemadomfel Együttes (szintén jelen voltak a megnyitón, s zenéltek is) nyomán létrejött alapítvány hívta életre. Az otthon fenntartásához szükséges összeget az alapítvány havonta utalja át.
Az idei koncert bevételéből Budapest III. kerületében fogyatékkal élők számára kívánnak otthont építeni. A jótékonysági koncertek fő védnöke a köztársasági elnök felesége, védnökei a volt elnökfeleségek.

Madarászné Károlyi Rita: - Öt gyermekem közül választották ki a kilencéves Dzsenifert. Nagyon örülök neki, mert máris sok mindent tanult, amit otthon is szívesen csinál: zöldséget tisztít, takarít, kertészkedik, s megtanítja rá a többieket is. Például nem engedi, hogy ebéd közben hangoskodás legyen.

Rácz Etelka: - Szeretek ide járni, mert sok verset és éneket tanultam, és imádságokat is. A testvéreim nem szoktak velem imádkozni, de édesanyám esténként igen. Én otthon is kezet mosok evés előtt, és addig nem látok hozzá, míg nem imádkozom. Ha befejeztem, akkor is hálát adok érte.

ÉM-SZK