2011.11.30. 13:02
Nézőpont: Hős(ök)
<em>Szándékosan nem írtam hétköznapit, mert nem szeretem ilyenkor ezt a jelzőt. Mert bár igaz, hogy szereplőink nincsenek felruházva batman-i, superman-i tulajdonságokkal, éppen ezért, épp emiatt nem hétköznapiak. Emberéletet, életeket menteni hősies dolog. Úgy, hogy ez nem is tartozik az adott ember munkájához közvetlenül vagy közvetve, még inkább</em>. <strong>Pásztor Attila jegyzete.</strong>
Szándékosan nem írtam hétköznapit, mert nem szeretem ilyenkor ezt a jelzőt. Mert bár igaz, hogy szereplőink nincsenek felruházva batman-i, superman-i tulajdonságokkal, éppen ezért, épp emiatt nem hétköznapiak. Emberéletet, életeket menteni hősies dolog. Úgy, hogy ez nem is tartozik az adott ember munkájához közvetlenül vagy közvetve, még inkább. Pásztor Attila jegyzete. Szerencsére sorra jönnek a hírek, hogy vízből, az utcán, vagy éppen égő házból ment, mentenek ismerősök, idegenek amíg meg nem érkezik a hivatalos segítség. Most Angliában is ez történt, egy hazánkfia, még közelebbről egy miskolci férfi három ember életét mentette meg. Füstöt látott, segélykiáltást hallott, és egy percig sem habozott. Vélhetően ilyenkor az adrenalin, a feltétlen segíteni akarás legyőz mindent, elsősorban a félelmet, hiszen az első gondolat, hogy nem, nekik nem szabad, hogy bajuk legyen. Lehet, nem is ismerte őket, de az ösztön, az életösztön vitte Gábort, és elsőként segítve életeket mentett. Nem gondolkodott, rohant, úgy, hogy az ő családja ott állt a háttérben, figyelte felesége és gyermeke. Családjának nem kellett aggódnia, hiszen a történet pozitív fordulatot vett, a családfő pedig hős lett. És biztosak lehetnek benne, hogy nincsenek egyedül. Mert sok Gábor van a földön, sok hős, akik nem hétköznapiak, és fordított helyzetben ugyanígy cselekednének.
Hősies mentés a lakástűz poklából