Sikeres lármakeltés?

"Leleltároztam a sosem volt háborús élményeimet. Talán a hatvanas évek derekán gyermekkoromban lehetett Miskolcon egy kiállítás, ahol megnézhettünk egy hirosimai méretű atombombát. Jót szörnyülködtünk a tárlaton majd később volt alkalmam néhány légó (légoltalmi) gyakorlati oktatást is meghallgatni." - Szántó István jegyzete

Majd a rendszerváltás előtt néhány esztendővel egy konspirációs akcióban levetítette nekünk a helyi polgári védelem a Másnap című amerikai filmet. Azt, amelyiket ma már valamennyi videotékában megtalálhatjuk, az Amerikát ért atomtámadásról szóló érzékletes alkotást. Ám abban az időben ez nálunk tiltott gyümölcsnek számított. Igazából ebből megtudhattuk, hogy mire is számíthatunk, ha egy esztelen politikus hatalmi tébolyában parancsot adna a nukleáris rakéták indítására. Így aztán amikor egy fülledt nyári délután felbőgött a sziréna a miskolci Gyöngyvirág utcában – a lakásunktól néhány száz méterre –meghűlt az ereimben a vér. Bár hallottam ezt a filmekből ismerős hangot néhányszor a Német Szövetségi Köztársaságban ahol szerda délelőttönként rendszeresen tartottak szirénapróbát. Nálunk viszont ezt csak a háborús filmekből ismerhettük.

S most, hogy a sikeresen lezajlott a Csillagok háborúja fantázianevű országos katasztrófavédelmi gyakorlat hatalmába kerített a sanda gyanú. Tényleg ennyire kockázatosak a földünk körül ólálkodó meteoritok, elszabadult mesterséges holdak. Vagy ennyire nincs ellenségképünk már, hogy a hollywoodi filmesektől kell elorozni a ránk rontani készülő földönkívülieket. Bár az egyszeri vörös iszapömlés s a sorozatos árvizek és az egyre gyakoribb földrengések miatt egyre sürgetőbb lenne a működőképes riadólánc és az ütőképes bármikor bevethető gárda megszervezése. Már csak azért is, mert a Miskolc környéki áradásoknál hadra fogható katonák híján még az irodai munkához szokott pénzügyőröket is zsákolásra kellett befogni. Így aztán minden preventív gyakorlatot csak üdvözölni tudom.

Ám a benső kételyek csak nem oszlanak. Bizonyára nemcsak a környékünkön máshol sem szóltak a szirénák. Sőt a csendes morgó próbák sem hallatszottak. Tehát ezek szerint a légvédelmi szirénák egy része rossz vagy zárlatos, működésképtelen. Kinek a feladata lenne a rendszeres karbantartás s a javítás?

Ám ennél is izgisebb kérdés, hogy ha ne adja, a sors felbőgnének ezek mi a teendőnk? Budapesten egyértelmű, hogy a mélyszíni Metro, állomások alagutak alapvetően a polgári védelmet is kiszolgálják. Nem véletlenül a hidegháború éveiben soha semmikor nem latolgatták ezeknek az erőltetett beruházásoknak a költségeit. Van, e Miskolcon olyan nagy befogadóképességű óvóhely ahol a lakosság oltalmat lelne egy katonai támadás esetén. A hatvanas években középiskolásként magam is részese voltan egy két szervezett kitelepítési gyakorlatnak, amelyek békeidőben murisnak tűntek. Kezünkben a májkrémes dobozkákkal a legújabb divat szerinti viharkabátban Szerencsig vonatoztunk.

Van e jogunk megtudni, az állami vezetési pontokon kívül van e más felkészített s kijelölt óvóhely a megyében. Kevésnek találtatik, egyszerű hallás, fülpróbával a kommunikációs riadó lánc a szirénák tesztelése. Itt valami még hiányzik –ha majd egyszer nemcsak morognak azok a fránya ijesztő lármakeltők leblokkolunk. z ijedtségtől, s a tudatlanságtól.

[email protected]