Iker arcok a megyéből - Többek egymásnak, mint egy testvér

Miskolc - Egypetéjű ikrek, hát hogyne lenne közöttük sok a hasonlóság, ám mindketten örülnek a különbözőségeiknek is.

Legalább annyian mondják, hogy a megtévesztésig hasonlítunk egymásra, mint ahányan azt, hogy teljesen különbözünk, állítják a Tóth fivérek: Zsombor és Gergely. Azt elismerik: a személyiségük nagyon hasonló, sőt az életútjuk is, amiben csak az utóbbi évek hoztak némi elágazást. Hogy mikor melyikük beszél, nehéz volna lejegyezni, hiszen amit egyikük elkezd, azt gyakorta a másik fejezi be.

Tehát az életút: egy orvosházaspár gyermekeiként jöttek világra 22 évvel ezelőtt Miskolcon. Zsomi 12 perccel előbb, mint Geri. Egy ideig közös nyelvük volt, amit csak ők értettek. Édesanyjuk meséli, hogy még alig tudták megértetni magukat a külvilággal, amikor elébe álltak és értésére adták, hogy nem akarnak egyformába öltözni. A Kazinczyban kezdték tanulmányaikat, amit az Avasi Gimnázium hatosztályos képzésében folytattak. Az első tetten érhető különbözőség: Geri kedvence eleinte a történelem volt, Zsomié a biológia (s szemben öccsével, nemigen kedvelte a matekot). Később a biológia mindkettejük közös kedvence lett, amiben nagy szerepe volt szeretett tanárnőjüknek. Az OKTV országos döntőjében Zsomi első, Geri második lett, egypontnyi különbséggel. Innen már egyenes - közös út - vezetett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre.

Négykezes koncertek

S bár mindkét fiú elvégezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát is, Zsomi az orvosival párhuzamosan a Miskolci Egyetem Zeneművészeti Karára is beiratkozott, klasszikus orgonaművész szakra, utóbb pedig a Zeneakadémia csembalóművész szakára is. Geri sem elégedett meg az orvosival, őt e tanévben az ELTE germanisztika-skandinavisztika szakán a svéd nyelvi alapszakot kezdte el. Ám a zenélést ő sem hagyta abba, az ikrek gyakorta együtt koncerteznek, többnyire négykezes műveket adnak elő zongorán, csembalón, orgonán.

- A szüleinkre jellemző, hogy bár egyikük sem zenél, amikor mi kijelentettük, hogy szeretnénk megtanulni, akkor minden támogatást megadtak hozzá. Egy évig csak furulyán játszottunk, aztán megkaptuk az első közös hangszert, egy zongorát - mondják.

Közös párbaj

A párbajtőrvívásban még nagyobb volt a szülői részvétel. Édesapjuk, minthogy maga is űzte e sportot, gyakorlatilag a második edzőjük volt. Édesanyjuk pedig minden versenyükre elkísérte fiait, s lelkesen drukkolt. Kivéve, amikor az országos bajnokságon a döntőbe kerülésért egymással kellett megküzdeniük. Akkor a lelátó legfelső fokáról merte követni az eseményeket, s ott is eltakarta a két kezével a szemét.

- Szokták tőlünk kérdezni, mit éreztünk, amikor az OKTV-n egyikünk megelőzte a másikat. Mindkettőnkben úgy fogalmazódott meg: „nyertünk egy első és egy második helyezést”.

S ha már vetélkedés, nem tudjuk megkerülni a kérdést: a lányok sem hozzák ki belőlük a rivalizálást? Kiderül: szerencsére mindig másféle lányok tetszettek nekik. Zsominak pedig egyébként is van egy négyéves kapcsolata, így azóta fel sem merül e kérdés.

Együtt és külön

Abban is megegyezik a véleményük, hogy nehezebb ikernek lenni, mint nem ikernek. „Már eleve, hogy két névre kell hallgatni!” Volt, hogy mindketten soknak érezték egymást a nap 24 órájában. Viszont nyomban azt is elutasítják, hogy tudnának-e egymás nélkül élni. Ha a külön család miatt némileg lazulni is fog a kapcsolat, mindeketten úgy érzik: annak idején ők egyetlen sejt voltak.

A két fiúból árad a szeretet és a derű, amikor a szüleikről, a négyfős családról beszélnek. Mint mondják: bár egyenként mindegyikük nagyon határozott, vezető egyéniség, s egy-egy vitában végletekig tudja mindegyikük képviselni a saját álláspontját, együtt jó csapatot alkotnak.

Szalóczi Katalin