2012.05.31. 09:00
Nézőpont: Egyedül nem megy
<em>Irigy vagyok sokszor az anyukámra. Amikor arról mesél, hogy gyerekként nagy kártyapartik voltak náluk esténként. Tévé nem volt, összegyűltek a szomszédok, jókat játszottak, beszélgettek. Ma sokszor azt sem tudjuk, ki lakik a szomszédban. És ez nem csak azért baj, mert nincs kivel kártyázni. Hanem nincs kihez fordulni, ha baj van, nincs, akivel egymást támogatva-húzva ki tudnánk mászni a gödörből. Márpedig ott vagyunk az alján.</em> <strong>Hajdu Mariann jegyzete</strong>
Irigy vagyok sokszor az anyukámra. Amikor arról mesél, hogy gyerekként nagy kártyapartik voltak náluk esténként. Tévé nem volt, összegyűltek a szomszédok, jókat játszottak, beszélgettek. Ma sokszor azt sem tudjuk, ki lakik a szomszédban. És ez nem csak azért baj, mert nincs kivel kártyázni. Hanem nincs kihez fordulni, ha baj van, nincs, akivel egymást támogatva-húzva ki tudnánk mászni a gödörből. Márpedig ott vagyunk az alján. Hajdu Mariann jegyzete
Vannak civil szervezetek, akik ezt felismerték, és próbálnak segíteni: ilyen például a TESZE (Tegyünk Együtt a Szegénységért), akik Észak-Abaújban dolgoznak. Nem akarják ők megmondani a tutit: tedd ezt, és minden jóra fordul, hanem segítenek újra elindítani az egymással való beszélgetést. Hogy aztán a helyiek maguk találják ki, hogyan tovább.
Lehet kételkedni, hogy ez hozott-e megoldást, vagy spontán jött (már nem volt lejjebb), vagy a Start-munkaprogram segített. Talán mindez együtt. De tény, másfél éve alig volt működő üzlet Gönc főutcáján, mert munkahely is alig volt. Most maguk készítette betonlapokkal rakják ki a patak medrét, saját zöldségből főznek az iskola konyháján, hamarosan halastavuk is lesz. A szomszédos Göncruszkán pedig iskolát tartanak fenn a megtermelt mézből, így taníttatják gyerekeiket.
Újra sikerül rájönni, egyedül nem megy.
