Nézőpont: Most derül ki, mit ér

A tiszta beszéd befektetés lenne az állam részéről, igen jó befektetés – ugyanis a rossz helyre tévedő és csalódott diplomások hada társadalmakat ingathat meg. Kiss László jegyzete.

Egy politikus, vagy szakértő körülbelül ezt mondaná: minél alacsonyabb a végzettsége valakinek, annál nehezebb elhelyezkednie, ergó a diploma nagy érték, fontos a munkaerő piacon. Persze ez az átlag, nem mindegy, milyen szakról, szakmáról van szó, van, amivel nehéz az elhelyezkedés, van, amivel könnyebb. Előfordulhat, hogy valaki egy diplomával a zsebében hosszasan kell, hogy házaljon valamilyen állás után, és az is, hogy viszonylag könnyen jut egzisztenciához. A nyár eleje most sok friss diplomásnak ezzel telik: állást keresnek.

Amit nem mutatnak a számok, az az, hogy pontosan miféle is az a munka, amihez a diplomás jut? Egy call centeres telefonálgatós, végül is „értelmiségi betanított munka”, avagy egy lehetséges szakmai karrier első lépcsője. Azt sem mutatják a számok, hogy vajon az egyetemekre indulók, mérlegre tudták-e tenni, hogyan és hol is fognak majd dolgozni a diplomájukkal, azaz a vágy és a valóság milyen viszonyban lehetnek egymással.

Régebben egyszerű volt a helyzet. Igen nehéz bejutás az egyetemekre, keveseknek, egy helyre lehetett egyszerre jelentkezni, külön felvételik, öt év elég kemény robot utána, de ha valaki elérte a célját, az áhított diplomát, az majdnem száz százalékos elhelyezkedési esélyt nyújtott. Ma ezzel szemben tömeges és könnyű bejutás, de az áhított eredmény, a biztos egzisztencia teljesen bizonytalan. Meglehet, ha kiszámolnánk, hogy ma a nagyobb tömegből hányan jutnak diplomával jó – azaz szakmájukba vágó álláshoz, akkor nagyjából a végén ugyanott lennénk, mint a sokkal kevesebb bejutóval működő rendszerben.

Az persze jó, hogy sokkal több magasabb általános intelligenciával és tudásmennyiséggel felruházott fi atal van az országban mint régen. Ami nem jó, hogy nincs világos kép a pályákra készülőkben sem az intézményekről, sem a pályákról, sem az esélyekről. Zavaros küzdelem zajlik az intézmények között a hallgatókért, amiben nehéz eligazodni. Persze joggal mondhatjuk a valóságról mindenki kaphat képet, hiszen csak beszélgetni kell pályakezdő fi atalokkal, és a józan észre hallgatni, nem az egyetemi prospektusokat nézegetni. Valahogy mégsem ez történik, hiszen hiába kellenének kémia és fizika tanárok, nincs tolongás ezeken a szakokon.

Mi segíthetne ezen a helyzeten? A nagy állami rendszerek átalakítása nehézkes, és ami eddig történt a felsőoktatásban, már az is kaotikussá tette a helyzetet, aligha segítené rövid távon a tisztánlátást az újabb és újabb belenyúlkálás. Amit tenni kellene, az a karrier és életpályatudatos nevelés az alapoktól kezdve. És ez ha tetszik, ha nem, az állam feladata és ügye. A felsőoktatási intézmények mindig a saját érdekeik szerint fognak toborozni – ez így természetes. De időt, szakértőt kellene arra szánni, hogy a gimnáziumokban, de talán már az általános iskolákban, pontos képet kapjon mindenki: mibe fog kerülni egy diploma, mire lehet vele menni valójában, milyen egzisztenciális esélyeket jelent egy döntés, mekkorák a kockázatok.

A tiszta beszéd befektetés lenne az állam részéről, igen jó befektetés – ugyanis a rossz helyre tévedő és csalódott diplomások hada társadalmakat ingathat meg. 

- Kiss László -