Halhalál a patakokban

Borsod-Abaúj-Zemplén - Az aszály miatt sok helyütt kiszáradtak a kisvízfolyások, veszélyben az élőviláguk.Egyik olvasónk hívta fel rá a figyelmünket: Aszaló határában a Bársonyos-patak medre szinte teljesen kiszáradt, víz már csak kisebb tavacskákban található. Ezekbe próbálnak visszahúzódni az állatok, de a meleg miatt nincs oldott oxigén a vízben, ezért jobbára csak fuldoklanak bennük a halak. Az alacsony vízállás egyedül a „tapogatózó” halászoknak kedvez, akik sokszor 3-4 kilós halakat tudnak kiemelni a kosarakból.

Víz nincs, csak a halál szaga

„Lassan már a kutak is kiszáradnak, nemhogy a Bársonyos”, mondta egy éppen vízhordással foglalatoskodó helybeli, akitől ottjártukkor munkatársaink útbaigazítást kértek. Ha a férfi tájékoztatása alapján nem is, a bomló növények szagát követve mindenképpen odataláltunk volna a valóban siralmas állapotban lévő patakhoz. A csontszáraz mederfenék iszapjába a nap beleégette a víz reményében benne araszoló állatok nyomait.

A patakmeder néhány pontján pár négyzetméteres átmérőjű, néhány-tíz centi sekély medencékben halak úszkálnak: az egészen aprók még valahogy elvannak, de láttunk két domolykót amelyek kétségbeesetten körözve keresték a kiutat.

Az ivóvíz a legfontosabb

Egy általunk megkérdezett vízügyi szakember szerint nem kirívó jelenség, hogy a kisvízfolyások kiapadnak. Ha folyamatosan esne az eső, a vízutánpótlás is folyamatos lenne, most viszont ez hiányzik. Ha most jönne az eső, az sem jelentene túl sokat, mert a föld annyira száraz, hogy azonnal elinná, a patakokba csak akkor jutna, ha olyan intenzív lenne, mint legutóbb, amikor a Szinva is kilépett a medréből. A folyóinkon is alacsony a vízállás, de vízkorlátozásra egyelőre nincs szükség, az ivóvizet a tárolt mennyiség biztosítani képes.

A pisztrángokra figyelni kell

Hotsy György, a Lillafüredi Pisztrángtelep vezetője arról tájékoztatta lapunkat, hogy a telepen éjjel-nappal mennek a szellőztetők, és most készülnek beüzemelni egy recirkulációs rendszert, ami nem csak levegőzteti, de tisztítja is a vizet, amit így újra vissza lehet adni a pisztrángokra. Azokat a medencéket, melyeket a Garadna táplál, le kellett halászni, mert már túl meleg volt, a pisztráng viszont elpusztul a 24 foknál melegebb vízben. A „lenti” tavakban elhelyezett törzsállományt nem fenyegeti veszély, a halak esznek, készülnek az októberi ívásra. 

Máskor is volt szárazság

F. Nagy Zsuzsannát, az Ökológiai Intézet Alapítvány munkatársát arról kérdeztük mekkora gondot okoz a vizes élőhelyeken élő állatok számára a vízhiány. F. Nagy Zsuzsanna elmondta: a Bükki karszt gyors lefolyású patakjaiban gyakran előfordul hasonló jelenség; eddig is voltak ilyenek, és ezután is lesznek, az állatok fel vannak készülve ezek átvészelésére. Valóban szomorú, hogy esetleg tömegével pusztulnak el állatok, de amelyikük túléli a megpróbáltatásokat valamelyik végső menedékben, újra be fogja népesíteni a patakokat, folyókat. Mint mondta, egy-egy ilyen menedék sokszor tucatnyi fajnak ad lehetőséget a túlélésre. Az embernek nem csak felesleges, de egyenesen káros is beleavatkoznia a folyamatba, ami végső soron a természetes szelekció része: az erősebb egyedek élik túl a megpróbáltatásokat, az ő génjeiket öröklik majd az utódok, amivel az egész faj jól jár.

ÉM-SZP