Nézőpont: Aki nem lép egyszerre

Sorkatonaként kevés dolgot utáltam jobban, mint az alaki gyakorlatokat. Elképzelni sem tudtam, mi a jó abban, hogy 50-60 különböző paraméterekkel rendelkező ember egyszerre csapdossa a betonhoz a bakancsát. Szendrei Péter jegyzete.A legnagyobb problémát az okozta, hogy alacsony termetű lévén mindig valahol a sor végén kullogtam, ám elvárták tőlem, hogy épp akkorákat lépjek, mint a harminc centivel magasabb bajtársaim, miközben a sor végére még a parancsszavak is alig hallatszottak el. Ennek következtében gyakran csak a vak véletlenen múlt, hogy nem én voltam az, aki miatt az egész gyakorlatot újra kellett kezdeni, mert hát ugye az egész cirkusznak addig kellett tartania, míg mindenki meg nem tanulta, hogyan is kell a többiekkel egyszerre lépni, fordulni. Némi szenvedés után megtaláltam a megoldást. Menetdal-versenyen indult az ütegünk (kötelező volt), és mivel rajtam kívül senki sem merte kinyitni a száját, én lettem a „nótafa”. Én dirigáltam, melyik katonadalt mikor kezdjük, s mivel ezt ugye a lépés ritmusára illik előadni, rá tudtam kényszeríteni a többiekre a saját tempómat. Hogy a hangomat mindenki hallja, az oszlop elejére állítottak.

Ekkor tanultam meg: ha individualista vagy, meg se próbált a többiekkel együtt lépni, mert úgyse fog menni (és még a rétesmegvonás is frusztrálni fog). Indulj el inkább a saját tempódban - ha ha elég nagy a szád, lesz, aki követni fog.

- Szendrei Péter - 

Egységes rendvédelmi képzés - A végső cél az átjárhatóság