Sportmúzeum nincs, de lenne helye a relikviáknak

Miskolc - Mind a városi, mind a megyei múzeum szívesen befogadná az értékes sportrelikviákat.Kisebb helyre kényszerülnek a megyei sportszakszövetségek, számolt be a történtekről lapunk. A kisebb hely azt jelenti, hogy az évtizedek során felhalmozott iratokat, jegyzőkönyveket és a sportrelikviák nagy részét nem vihetik magukkal a sportvezetők. Szloboda István, a megyei sporttörténész társaság elnöke lapunk szombati számában úgy fogalmazott: az ötvenes évekig visszamenőleg felhalmozott sok relikvia jó részét hely hiányában kidobták. „A szemétbe került sok, a ’30-40-es években írt cikk, érem, kupa, csapatzászlók, fényképalbumok: vagy nyolc zsáknyi anyag. A szívem szakadt meg érte.”

A történtek kapcsán vetődött fel bennünk, hogy miért nem kerültek, kerülhettek az anyagok, legalábbis egy része múzeumba.

Miért nem létezik Miskolcon sportmúzeum? Hol lehetne ilyet kialakítani? Sosem vetődött fel ez a kérdés? – az önkormányzatnál érdeklődtünk, ám Dobos Tímea szóvivő későbbre ígért választ.

„Nyitottak vagyunk”

A Miskolci Galéria igazgatóját is kérdeztük ugyanerről. Bán András hangsúlyozta, mivel városi művészeti múzeumról van szó, így nem a legjobb helyen kopogtatunk. Hozzáfűzte viszont, bár van történeti gyűjteményük, így valamennyi anyag akár hozzájuk is kerülhetne.

– Nyitottak vagyunk, de a döntés a fenntartóra tartozik – mondta. Még megjegyezte, ő maga nem tud arról, hogy felvetődött-e valaha a városban egy sportmúzeum ötlete.

Jelenleg a Miskolci Galéria tartozik a városhoz, de hamarosan nyit a Science Múzeum, és januártól a jelenlegi megyei múzeum is városi fenntartású lesz, ez utóbbiban is érdeklődtünk.

Pusztai Tamás, a Herman Ottó Múzeum igazgatója elmondta, néhány éve – a jégcsarnok építésének idején – felvetődött, hogy nyílik egy sporttörténeti kiállítás a sportcsarnokban, de aztán nem lett belőle semmi.

– A megyei történeti gyűjteménybe végül is beleférnének sport vonatkozású emlékek is – mondta. Felajánlotta, kollégái szívesen megnézik a még megmaradt relikviákat, ha van olyan, amit érdemes megtartani, azt szívesen el is hozzák.

Azt már mi fűzzük hozzá, bízzunk benne, hogy nem késő, és nem került már mind a szemétbe.

ÉM-HM