„Róla beszélni sem szabad, 1956”

Ózd - Interaktív kiállítással emlékeztek a forradalom és szabadságharc eseményeire az ózdi gimnazisták.Ákos dala szűrődött ki az előtérbe, az 1956. Ekkor még nem lehetett belátni az ózdi gimnázium földszinti folyosójára és a termekbe sem. Bőrkabátos őrök álltak a csapóajtó előtt, az viszont érezhető volt, hogy ez a megemlékezés más lesz, mint korábban. Ezúttal nem irodalmi, vagy kulturális műsorral emlékeztek az iskola diákjai a forradalom eseményeire, hanem egy interaktív kiállítással. Az időutazás részévé vált mindenki, aki bebocsátást nyert a tárlatra. Egy forradalmi fővárosi utcán keresztül vezetett az út az osztálytermekbe, ahol részleteiben dolgozták föl az ’56-os történéseket. Berendeztek egy ötvenes évekbeli lakást, korabeli fotókkal és dokumentumokkal idézték föl az Ózdon történteket, Nagy Imre perébe is belehallgathattak az érdeklődők, és természetesen az áldozatról is megemlékeztek.

Kis Terror Háza

- 1956 hangulatát próbáltuk ezzel a tárlattal felidézni – fogalmazott az ötlettel kapcsolatban Tuza Ottó, igazgató. – Sokszor jártunk már a Terror Házában, ahonnan jó kedvvel soha nem jön ki az ember. Valami hasonlóban gondolkodtunk kicsiben. Szerencsére a diákok is fogékonyak voltak a feladatra, ezért egy rendkívül színvonalas kiállítást sikerült összeállítani.

A gimnazisták korhű ruhákban sétáltak a berendezett iskolai folyosón, az ember valóban azt érezhette, hogy egy időgépben ül. Forradalmárokkal, ávósokkal és revizorokkal is lehetett találkozni.

- Mindenki nagyon lelkesen fogott hozzá a feladathoz – tette hozzá Dávid Zalán, tanuló. – Az iskolában ilyen még nem fordult elő, de remek ötletnek tartom ezt az interaktív kiállítást. Nagyon sokat dolgoztunk ezzel az egésszel. Volt, aki a barikádot építette, mások kartonpapírból emeltek falat, majd képeket ragasztottak rá. Akadtak azonban olyanok is, akik a falevelet és a padokat hozták a jól sikerült utcaképhez. Szerintem ezzel a módszerrel a fiatalok is sokkal jobban átélik és átérzik mindazt, ami annak idején történt.

Közösségi munka

Az interaktív tárlatot Maczóné Kovács Ildikó, a gimnázium pedagógusa álmodta meg:

- Amikor elmondtam az ötletet, csak és kizárólag pozitív visszajelzést kaptam a diákoktól – árulta el az érzéseit az „ötletgazda”. Azért is fontos számunkra mindez, mert a tárlat kapcsán nagyon sok tanulót be tudtunk vonni. Olyanokat is, akik nem kedvelik a színpadi fellépéseket, nincs affinitásuk ének, tánc vagy prózai előadásokhoz. A közösségi munkát azonban így is fejleszteni tudtuk, és valóban mindenki kivette a részét a feladatokból. Örülök, hogy sikerült ezt a kiállítást megvalósítani, és méltóképpen emlékezni a forradalom hősei előtt.

ÉM-ME