Jegyzet: Burok

A maga szempontjából alighanem mindenkinek igaza lehet, ha csak a maga igazát nézi. Bujdos Attila jegyzete.Nem tudnak részt venni a döntéshozók a közös gondolkodásban olyanokkal, akik nem ugyanabban a burokban nőttek fel, mint ők – ezt a jelenséget egy szociológus ajánlja a figyelmünkbe (Észak-Magyarország, 2012. október 4., interjú Oblath Mártonnal). Felteszem, nem ezt az egyetlen magyarázatot találnánk a közös gondolkodás hiányának okait keresve, és bár bizonyos, hogy ezt az alapos munkát is el kell majd végeznie valakinek egyszer, de a feltárás is akkor ér valamit, ha a változást segíti. Azért mondom ezt, mert kevés dologban vagyok biztosabb, mint abban: a közös gondolkodás, a megoldást kereső együttműködés hiánya egészen rövid távon is rossz – senkinek az érdekét nem szolgálja.

Olvasom például, hogy eladni készül a gyűjteményét a Lézerpont Látványtár tulajdonosa, nagyjából elege van belőle, hogy nem kapja meg azt a támogatást a miskolci önkormányzattól, amit szeretne, bármi legyen is az (Észak-Magyarország, 2012. október 4. Nem marad Miskolcon a látványtár?). A városháza hosszan sorolja, mi mindent tettek, és szívesen hiszek nekik is, és a gyűjtőnek is, a maga szempontjából alighanem mindenkinek igaza lehet, ha csak a maga igazát nézi.

Egyébként meg nem jó érzéseket ébreszt ez a történet: tényleg a magyarázkodás, az önigazolás a fontos? Nem az a lényeg, hogy itt tartható-e mégis valahogyan egy olyan gyűjtemény, amiről szakemberek és a mai hatalom kulturpolitikusai is úgy nyilatkoznak: érték? Ami nélkül szegényebb lenne a város. Ha jól olvasom: a gyűjtő és a polgármester még egyszer sem próbálta személyesen tisztázni mi a baj, és hogy orvosolható-e. Felér-e az ebben az ügyben közreadott tucatnyi sajtónyilatkozat és nyílt levél egyetlen ilyen megbeszéléssel? Érezhetik-e tényleg úgy, hogy mindent megtettek, hogy felelős emberek módjára keresték a megoldást? Ha valóban akarják a megoldást. (Engem ez is őszintén érdekelne.)

Amúgy az is érdekes, milyen háttér előtt történik mindez: közügyekben általános a lemondás a személyes érintkezésről – közlemény válaszol közleményre, ez a norma. Nyilván kevésbé macerás, mint a párbeszéd, egyáltalán nem feltétel, hogy találkozzon kérdés és válasz, odafigyelni sem kell tehát a másikra. Mindenki abban a burokban marad, ahol eddig is volt. Ez nem igazán tűnik termékenynek.

- Bujdos Attila -