Október 6. - Miskolc egyetlen Aradon járt szabadságharcosa

Miskolc - 2010-ben találták meg a sírját a diósgyőri Bydeskuthy Ernőnek, aki Dessewfy Arisztid holttestét temettette el.Nem véletlen, hogy épp az aradi vértanúk napján, október 6-án avatják fel a síremlékét az 1899-ben elhunyt Bydeskuty Ernőnek. A hajdanán Diósgyőrben élő alezredes az 1848/49-es szabadságharc után az aradi várbörtönben raboskodott, majd 1850 tavaszán két társával együtt kihantoltatta, majd eltemettette Dessewffy Arisztid, az egyik aradi vértanú holttestét.

Bydeskuty Ernő sírját két évvel ezelőtt – véletlenül – találta meg egy nyugdíjas orvos, dr. Chlumetzky Ferenc a diósgyőri temető egy elhanyagolt részén. Ő indította el a sír megmentésének ügyét a diósgyőri egyházközösség és a vitézi rend támogatásával. Ő kereste meg a megyei levéltárat is, ahol Rózsa György főlevéltáros vállalta magára Bydeskuthy Ernő élettörténetének felkutatását: ez izgalmas eredményt hozott.

A honvéd alezredes 1808-ban született Temesváron, nemesi származású középbirtokos volt. Az 1848-49-ben szekerész őrnagyként teljesített szolgálatot, később lett alezredes. A szabadságharcba Eperjesen kapcsolódik be, majd Görgey Artúr hadtestében szolgál. A szabadságharc bukása után kerül az aradi várbörtönbe, de mivel korábban nem volt osztrák tiszt, a vizsgálati fogság után elengedik.

Maga ír a történtekről

–1850 tavaszán Dessewffy Kálmán, a vértanú öccse, és Bánó Miklós társaságában Bydeskuthy Ernő szerzi meg Dessewffy Arisztid holttestét és temetteti el a tetemet Margonyán – mondta portálunknak Rózsa György. A történtekről talált dokumentumban olvasható az alezredes visszaemlékezése. (Keretes írásunkban idézünk belőle.)

Később Bydeskuty Ernő Miskolcra, pontosabban Diósgyőrbe költözik. 1867 után a borsodi honvéd egylet tagja. 1899-ben hunyt el és temették el Diósgyőrben. Sírjának ünnepélyes avatása október 6-án 3 órától lesz a diósgyőri temetőben, a rendezvényen részt vesz dr. Kriza Ákos polgármester, beszédet mond dr. Rózsa György.

ÉM-HM

Bydeskuty Ernő visszaemlékezése

„Hivatalos úton nem kapták ki a holttestet, megpróbálták éjjel kiásni. Az eső és az őr megakadályozta őket ebben. Másnap egy osztrák őrnagy ajánlkozott, hogy kiásatja a halottat, ha egy csomó alárendeltet meg tudnak vesztegetni. Ez megtörtént. Ekkor az őrnagy azt az utasítást adta, hogy küldjenek egy ládát a vár alá, ne koporsót, mert az szemet szúr. Nemsokára visszahozták a ládát s benne a drága gyászos terhet. Csak Margonyán (Sáros m.) bontották föl a ládát, s akkor látták, hogy a holttest szét van darabolva. Valószínű, hogy a sírfelásók nem tudták a szűk ládába beletenni a hullát, s miután más ládát keríteni nem volt idő: szétvágták a testet, s úgy helyezték el – Margonyán a család alig ismert rá a holttestre, részien mert már a feloszlás előrehaladott állapotában volt, részint mert a szakáll és hajzat színe egészen elváltozott – azt hitték, hogy idegen hullát hoztak Margonyára – mindaddig, míg egy ismertetőjel* kétségtelenné nem tette, hogy valósággal Dessewffyé a holttest.”