„Pávás” dobogósok lettek

Miskolc - A miskolci táncospár a középdöntőig jutott el a „Fölszállott a páva” televíziós tehetségkutató vetélkedőn.„Mindketten gyerekkorunk óta foglalkozunk a tánccal, ez életforma számunkra. Ezért is választottuk hivatásunknak az oktatását. Bár egy együttesben nevelődtünk, mégis csak 5 éve táncolunk együtt, mióta együtt is tanítunk” – olvashattuk Bárdos Zsuzsanna és Körmöndi Tamás bemutatkozó sorait a vetélkedő honlapján.

Zsuzsával sikerült felvennünk a kapcsolatot, de minden lényeges információt tud Tamásról is, hiszen régóta ismerik egymást. Beszélgetésünk előtt tisztázzuk (nem vagyunk egyedül, akik kíváncsiak rá): a magánéletben nem alkotnak egy párt, „csak” a munkában és a táncban – ami nem teljesen különálló területek.

Tánctanár táncospár

– Mindketten 28 esztendősek vagyunk, Tamás szülői buzdításra, 12 évesen, én családi elhivatottságból kezdtem táncolni. S noha mindketten a Szinvavölgyi Néptáncműhely táncosai lettünk, s volt, hogy „kipróbáltuk” egymást, nem igazán alkottunk jó párost. Mindketten elvégeztük a Magyar Táncművészeti Főiskolát, s együtt kezdtünk el dolgozni a Szinvavölgyiben asszisztensként, majd az utánpótlás csoport tánctanáraként, s volt már közös koreográfiánk a felnőtteknél is. Tamás, mondhatni két állást visz a vállán, hiszen emellett teljes óraszámban dolgozik Edelényben, Sajószentpéteren és a miskolci Jezsuita Gimnáziumban. Én csak heti 20 órában tanítok táncot Ongán és Arnóton gyermekeknek – taglalja Zsuzsa. Hozzáteszi: a közös munka megtette a hatását, s az elmúlt öt év alatt egymáshoz csiszolódtak, jó páros lett belőlük.

A reptérről a próbára

Kiderül, egy barátnője hívta fel a „Pávára” Zsuzsa figyelmét, s mint mondja, Tamás is lelkesnek mutatkozott.

– Nem ez volt az első megméretésünk. Tamás az egri ifjúsági minősítő versenyen elnyerte az Ezüstpitykés Szólótáncos címet, én pedig már az Örökös Aranygyöngyös Szólótáncos cím tulajdonosa vagyok...

A már említett leterheltségek mellett nem volt könnyű még a próbákra sem időt szakítaniuk. A döntőbe pedig egyenesen Mexikóból jövet, ahol a Szinvavölgyi turnézott, a repülőtérről érkeztek, tudjuk Zsuzsától. Ám, állítja, a fáradtság nem befolyásolta a produkciójukat. „Az adrenalin képes úrrá lenni rajta.” Zsuzsa csak azt írja a fáradtság számlájára: amikor megtudták, hogy nem jutottak tovább, eltört nála a mécses... Egyébként elnyerték a Különdíjat, s egy csizmadia felajánlotta: egy-egy pár cipőt és csizmát készít nekik.

A család, a barátok, a tanítványok így is igen büszkék rájuk. Egy újabb „Pávára” azonban már inkább a tanítványaikat készítik fel.

ÉM-SzK